Márki-Zay azzal haknizik, hogy dühből pofozta gyermekét

Teljességgel átlátszó taktikát folytat a balliberális polgármester: mindent megtesz azért, hogy róla beszéljenek a sajtóban, miközben politikusként semmilyen érdemi eredményt nem tud felmutatni egy-egy okoszebrán vagy bódékönyvtáron kívül. A negatív hír is hír alapon Márki-Zay még azt is szívesen vállalja, hogy a magyar politika botrányhősévé vagy a magyar média bohócává váljon, csak hogy szerepelhessen. Most ismét előhúzta a gyermekek testi fenyítésének cinkelt kártyáját.

És akkor Márki-Zay Péter két év után megint bedurrantotta, hogy a testi fenyítés elengedhetetlen eszköze a gyermeknevelésnek. A balliberális politikus kétségbeesetten kapaszkodik a média rivaldafényéért, a szereplési lehetőségért, azért, hogy róla írjanak és beszéljenek: ha kell, ezért még a botrányhős vagy a bohóc szerepét is felvállalja. Nagy kár ezért, és hatalmas szégyen Vásárhelyre nézve is! Mennyivel jobb lenne, ha városépítési, városfejlesztési eredményeivel kerülne be az országos sajtóba, nem azzal, hogy előhúzza a farzsebből a „kisgyerek verve jó” narratívát, nemde? A jelek szerint Vásárhelynek most ilyen polgármester jutott, aki az építkezéshez egyáltalán nem ért, a romboláshoz annál inkább…

Márki-Zay a radikális baloldali aktivista, Gulyás Márton Partizán című műsorának vendégeként dicsekedett el vele, a gyermekei annak idején, kicsi korukban annyira fel tudták húzni, hogy bizony előfordult, hogy dühből arcon csapta őket. Vagyis nem tagadta, fel-felpofozta gyermekeit, mondjuk olyan kétéves korukban. Hogy érvényesítse ezzel autoritását, hatalmát – boncolgatta a szemöldökét felhúzó, homlokát ráncoló Gulyásnak. A riporter vissza is kérdezett, miért van szükség a fizikai erőszakra a gyermeknevelésben, arra, hogy a kicsinek a bántalmazás és a megalázás „élményében” legyen része, de Márki-Zaytól csak kínos magyarázkodásra futotta, pláne, mikor Gulyás arról érdeklődött, hogy ha már ilyen „pofozkodós”, vannak-e netán indulatkezelési problémái…

Kétség nem fér hozzá: Márki-Zay tudatosan haknizik a pofozkodással

Ne legyen kétségünk felőle, a vásárhelyi balliberális politikus, önjelölt miniszterelnök-jelölt szándékosan és tudatosan dobja be az efféle gumicsontokat a körülötte lévő állóvízbe, miután érzi, hogy semmi mással nem tudja magára felhívni a figyelmet, lévén, hogy gyakorlatilag semmiféle érdemi politikai teljesítményt és eredményt nem tud felmutatni. Az is látszik, hogy a szivárványkoalíció balliberális pártjainak helyezkedésében nem osztanak neki lapot, kormányfői ambíciói egyre súlytalanabbak a Karácsony Gergelyek, Dobrev Klárák, Jakab Péterek és Fekete-Győr Andrások mozgolódásával.

Márki-Zay pofonkultúráját persze azonnal ízekre szedte nemcsak a jobboldali, de a balliberális sajtó is, illetve több szakember is kifejtette, milyen súlyos társadalmi veszélyekkel jár, ha egy felelős, bocsánat: felelőtlen politikus a gyermekek testi fenyítésének – hazánkban tiltott és büntetett – alkalmazása mellett érvel, azaz bizonyos értelemben arra is buzdít.

„Minden szavából süt az önkényuralomra, a diktatúrára való hajlam”

Nekiment és elítélte az Origo.hu, a 888.hu pedig arra hívta fel a figyelmet: miközben konzervatív, keresztény embernek próbálja beállítani magát, minden szavából süt az önkényuralomra, a diktatúrára való hajlam. Amit ő képvisel, távol áll demokratikus gondolkodásmódtól és a demokratikus államberendezkedéstől. „Egy konzervatív szülő aligha attól konzervatív szülő, hogy mond valamit, és azt a gyerek parancsra végrehajtja. Azzal, hogy megversz egy gyereket, nem érsz el semmit, azon túl, hogy komoly traumákat okozol neki, és megfélemlíted. Az a gyermek, akit vernek otthon, nem azért fog jól viselkedni, mert megnevelték, hanem azért mert retteg a retorzióktól. Veszélyes taktika minden nemtetsző jelenségre erőszakkal reagálni” – írták többek között.

A HVG is arra figyelmeztetett, rendkívül káros, hogy egy politikus a „fekete pedagógia” területére téved, mert ennek nyomán azonnal a tízmillió pszichológus és nevelési tanácsadó országává válunk. „Ha azt gondolnánk, hogy a ‘fekete pedagógia’ nézeteit már rég elfeledtük, nagyot tévedünk. Bár a törvény tiltja, elfogadott nevelési eszközként tekintünk ma is egy-egy pofonra vagy fenékre verésre” – elemezte az ellenzéki beállítottságú lap, miért súlyos probléma, ha egy vezető közéleti személyiség erre az útra téved, kvázi tippeket ad az embereknek.

Gyurcsány megadta a kilövési engedélyt?

A DK-közeli Nyugati Fény portál is elmerengett rajta, mennyire gáz, hogy egy miniszterelnök-jelöltségre aspiráló politikus nyilvánosan, mintegy büszkén kijelentheti, hogy a gyerek megütése bizonyos esetekben szükséges/megkerülhetetlen. „Arról van szó, hogy abban a pillanatban, amikor ezt önvédelemből normává emeljük, egyben relativizáljuk is az erőszakot. Mert hát valljuk be, innentől kezdve elég nehéz belőni, hogy hol is van a határ. Meddig számít ‘odacsaptam, mert nem volt más eszközöm’-nek, és hol kezdődik a valódi gyerekverés. Többek közt ezért roppant problémás egy politikusnak (azaz véleményformáló személyiségnek) nyilvánosan állást foglalni amellett, hogy néha azért megengedhető megütni a gyereket. Különösen problémás mindezt az őszinteség köntösébe burkolva tenni, és ez az, ami Márki-Zay esetében a politikai ambícióira nézve is roppant leleplező” – mutat rá a cikk szerzője, hozzátéve: politikusként komoly hendikep, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke a jelek szerint sem a saját érdekét, sem a közérdeket nem képes felismerni.

A Nyugat Fény-írás kapcsán a kormánypárti PestiSracok.hu egy egyre erősebben körvonalazódó folyamatra mutatott rá: jelesül arra, hogy „Gyurcsányék megindították az ellenzéki belháborút és kilövési engedélyt adtak ki Márki-Zayra”.

Pedig az indulatból elcsattanó pofonokat örökre el kellene felejteni…

De ha már a Gyurcsány-párt került szóba, nyílt levélben tette helyre Márki-Zayt a botrányhős DK-s aktivista, Homonnay Gergely is, „döbbenetesnek” nevezve a gyermekek pofozásáról tett kinyilatkoztatást, „amiből sajnos nagyon sokan megerősítve érzik azt a meggyőződésüket, hogy a megfelelő időben adott pofon egy gyereknek rendben van.” Hommonay szerint „a pofonnal átörökítjük, hogy egy-egy konfliktus megoldására a legrövidebb út az erőszak. A testi fenyítés során a gyerek ráadásul internalizálja az erőszakot mint a szeretet megnyilvánulását”, ezért az indulatból elcsattanó pofonokat örökre el kellene felejteni, pláne, hogy „kutatások is ezt bizonyítják – szeretettel, odafigyeléssel többre megy az ember a gyerekkel, aki ha érzi a bizalmat, vakon fogja követni a felnőttet”. Megjegyzi még azt is, a család egy olyan csapat, „ahol a szeretet feltétel nélküli, ezért a pofon, vagy a verés egyéb formája szerintem Isten ellen való”.

Az önreflexióra képtelen politikus végleg leszerepelt

A népszerű Apapara blogon pedig a közismert pszichológus, Szél Dávid összegez úgy: „A gyerek fenyítése, megütése nem gyereknevelési elv. És akkor ezt most kifejtem kicsit markánsabban is. A GYEREK FENYÍTÉSE, MEGÜTÉSE NEM GYEREKNEVELÉSI ELV.” Vagyis komoly problémának tartja, hogy a politikus szerint a gyerek fenyítése – úgymond – „belefér”. Mert nem fér bele.

Ennek kapcsán véleményünk szerint kijelenthető: Márki-Zay végleg leszerepelt azzal, hogy két év után – mint jeleztük, meggyőződésünk szerint pusztán szereplési vágyból – felmelegítette a gyermekek testi fenyítésének amúgy is hot topicját.

„Összességében azt hiszem, hogy fontos dolog az önismeret, az önreflexió, a változásra való képesség. MZP korábbi, ezzel kapcsolatos megnyilatkozása óta eltelt 2 év. Ezalatt az idő alatt számos cikk született a témában, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány és a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene cikkek és posztok százaid pumpálta az internetbe, áldozatsegítő és -védő programok jöttek létre, ez év elején bevezették Magyarországon is a Barnahus-módszert, és még biztos csomó minden történt. Egy dolog nem. MZP véleménye még mindig ugyanaz. Ennyi dolog ellenére is. Pedig nem magánemberként, hanem az ellenzék miniszterelnök-jelöltjeként szólalt itt meg. Kár” – vonta le a tanulságos az Apapara blog is.

Így igaz. Kár. Tényleg nagy kár, hogy Márki-Zaynak az öncélú helyezkedésben semmi sem drága. Sőt mi több: szégyen.