Egy szavazó: Vezetés vs. megVezetés

Olvasónk “Egy szavazó” néven küldött szerkesztőségünknek levelet, amit változtatás nélkül közlünk. 

“Vezetés vs. megVezetés

A névtelenségről. Muszáj néhány szóban írnom erről, mert nyilvánvalóan nehezebb úgy elfogadni valakinek az írását, hogy nincs ott a neve. Két dolog miatt döntöttem az anonimitás mellett. Az egyik éppen az, ami miatt az írói nevet választottam. Ebben a témában, amiben megnyilvánulni szeretnék, nem vagyok több, mint egyetlen porszem a nagy gépezetben. Egy szavazó csupán, akiből több millió is van az országban.

A másik már egy kicsit kellemetlenebb, és ez nem más, mint a városban történő véleményért való meghurcolás. Egy ellenvélemény kapcsán simán felkerülsz a polgármester szégyenlistájára név szerint, hogy jól megtámadjanak téged a hívei. Ez egy egészen elképesztő dolog, mert ilyet soha senki nem csinált korábban. Persze a polgármester széttárja a karját, és nem érti, miért az a sok gyűlölet a városban, majd két másodperccel később elkezdi sorolni, kiket kell utálni, mert vagy véleményt formáltak, vagy nem úgy táncoltak, ahogy ő akarta.

Mostanra számomra van egy harmadik ok is és ez épp a legutóbbi két levelem miatt keletkezett, amiben elhunyt anyám szenvedése, a kórházi kezelés visszautasítása került terítékre. Most már aztán tényleg szeretném, ha maradna az anonim levélírás, tartva őt így tiszteletben. Pláne, hogy talán nem volt annyira jó ötlet az ő szenvedését és elmenetelét felhozni, de mindenképpen szerettem volna, ha tanul valaki az ő példájából, és ha csak egy ember gondolkodását sikerült megváltoztatni az oltással kapcsolatban, akkor valahogy mégis azt mondom, hogy talán megérte.Azt mondják, mindig tanulnunk kell valamit, valaki távozása után. Remélem, sikerült, mert neki még maradnia kellett volna, és most nagyon sokan mennek el, akik egyébként még itt lehetnének velünk!

Viszont miatta már nem is szeretnék másképp írni, csak az EGY SZAVAZÓ néven. Ennyi vagyok, nem több, kérem, tartsák tiszteletben!

De szülő is vagyok, és mint ilyen, szeretném valamilyen szinten befolyásolni, milyen világot hagyok itt a gyermekeimnek. Vagyok már annyi idős, hogy megismertem a jobb- és a baloldali kormányok által nyújtott életet. Mert ugye a regnáló kormány egyfajta szülő szerepet tölt be az életünkben. Meghatározzák a korlátainkat, mit tehetünk, merre mehetünk, sok esetben beleavatkoznak abba is, hogy meddig nyújtózkodhatunk, de nagyon fontos, hogy az identitásunkat is befolyásolják, ahogyan azt a szüleink tették gyermekkorunkban.

Éltem tehát már annyit, hogy ismerjem a baloldali kormányok által nyújtott életet, és most, az utóbbi 11 évben már tudom, mit jelent a jobboldali vezetés alatt menedzselni a létünket.

Szegénynek lenni akkor és most

Mint sokunk életében, családunk hullámzó teljesítményt nyújtott az évtizedek során. Mélyebb és magasabb pontokat is megjártunk, az életünk nagyobb részében inkább a mélyebb rész dominált, így van összehasonlítási alapom megállapítani, mit jelent mondjuk a Gyurcsány-kormány alatt és mit jelent az Orbán-kormány alatt nélkülözőbb életet élni.

„Nélkülözés” az Orbán-kormány alatt (akik a leghangosabban sírnak):

Ma a legtöbbet panaszkodók a következő „nélkülözhetetlen” dolgokkal rendelkeznek a mindennapokban:

KAROKON:

Édesanya:

Egyik kézben okostelefon, a másikon valamilyen szintű okosóra. A telefonon sok esetben korlátlan beszélgetéses előfizetés jó pár giga net mellett.

Édesapa:

Egyik kézben okostelefon, a másikon valamilyen szintű okosóra. A telefonon sok esetben korlátlan beszélgetéses előfizetés jó pár giga net mellett.

Gyermek:

Egyik kézben okostelefon, némi beszélgetéssel és nettel.

Második gyermek:

Egyik kézben okostelefon, némi beszélgetéssel és nettel.

 

ÍRÓASZTALOKON:

Édesanya:

Tablet, vagy laptop, amivel az anya vagy otthon is plusz munkát végez, vagy kicsit kikapcsolódik, netezget, e-mailezget.

Édesapa:

Édesapa még egész fiatal, tolja a Counter-Strike-ot, szóval az íróasztalán 500 wattos gép tombol, eszi az áramot, mint rozsda a festetlen biciklivázat. Kell egy tablet is, ami talán közös az anyuval. Spórolás!!!

Gyermek:

Az 500 wattos táp maximum apának jó, a fiúnak legalább 700-as dukál, mert a legújabb multiplayer játékok mindent is felzabálnak. Tablet az iPhone mellé, hogy legyen min filmet nézni.

Második gyermek:

Nem kap semmit, még kicsi! Maximum egy Apple Tag-et kap majd, hogy megtaláljuk, ha elkóborol.

 

OTTHON:

Ami az otthont illeti, nyilván kell 2 db lapostévé, aminek átmérője minden 4. évben kétszereződik. Ezekhez a tévékhez és persze az okoskütyükhöz kell 300 tv-csatorna, korlátlan otthoni net és hogy mindez olcsó legyen, egy soha nem használt vezetékes telefon.

SUMMÁZVA:

A ma panaszkodó embere a nincstelenséget kiáltva átlagosan (le és felfelé mutató irányban is eltérések lehetnek családonként) ezzel az alapfelszereltséggel éli az életét.

Számoljunk!

Előfizetések (otthon és egyénik): 20-40.000 Ft/hó

Amortizáció (mert minden kütyü elavul): 20-40.000 Ft/hó
(Amortizációhoz megjegyzés: ha ezeket a család minden hónapban félretenné, akkor az új tévé vagy számítógép vásárlásakor nem kéne, vagy nem annyi hitelt kellene felvenni. Erről még szó lesz, mert van olyan kormány, aki előre gondolkodik ilyen kérdésekben, és amikor ki kell adni a pénzt, akkor van hová nyúlnia.)

Vagyis úgy 40-80.000 Ft havonta a létfenntartást megelőző kiadás. Csak ez után jöhet az olyan „luxuscikk” mint az étel, ital stb. Ami ugye nagyon drága, senkinek nincs rá pénze, viszont tömöttek a parkolók a multik előtt, mert azok a szegények, akik pénz nélkül mennek vásárolni, azok mind autóval teszik meg az esetenként több száz méter utat.

Egy picit ugorjunk vissza az időben, nézzük meg, milyen volt sok-sok évvel ezelőtt nélkülözni.

 

KAROKON:

Édesanya:

Egyik kezében vezetékes telefon, a másikon felhúzós óra.

Édesapa:

Egyik kezében mobiltelefon, 60 Ft/perces előfizetéssel, havonta 30 perc beszélgetés családilag megbeszélt limittel. Korábban a 3 másodperces ingyenességet felhasználva 31 perc is volt a limit.

Másik kezén zenélős óra. Örökölte!

Gyermek:

A kezei üresek, a nyakában egy kulcs.

Második gyermek:

Ha elég nagy lesz hozzá, az ő nyakába kerül át a kulcs.

 

ÍRÓASZTALOKON:
1 db íróasztal, azon 150 wattos fogyasztású számítógép. Ez a gép mindenkié!

 

OTTHON:

1 db lapostévé + DVD lejátszó, a gyerekek szobájában egy kisebb régebi típus + VHS magnó. 100 tv-csatorna, korlátlan net és vezetékes telefon, amit használtunk is.

SUMMÁZVA:

Gyurcsány és egyéb baloldali kormány áldozatainak korában a panaszkodók nem költöttek el tízezreket előfizetésekre, nem volt minden egyes kézben külön telefon külön előfizetésekkel, nem voltak okosórák, nem volt tablet, laptop majdnem minden családtagnak. Ezáltal sem a havi, sem az éves amortizációs díj nem volt számottevő.

A mai kor panaszkodói olyan luxuskiadásokba verik magukat, amelyekről korábban nem is mertek álmodni. Sem pénz, sem lehetőség nem volt ennyi pénzt havi szinten kiadni csak szórakozásra. Nagyon furcsa helyzet, mert ha a gyereknek nem veszed meg ezeket a dolgokat, akkor a többiek kinézik a suliból, ha magadnak nem veszed meg, akkor meg úgy érzed, lemaradsz. Ördögi kör, de tény, hogy jelenleg a családok súlyos tízezreket dobnak ki az ablakon havi szinten, amely kiadás régen nem is volt elérhető, nemhogy majdhogynem kötelező.

De ne menjünk el a helyváltoztatási módszerek változása mellett sem. Nézzük csak meg 11 évvel ezelőtt a házak előtti parkolókat és nézzük meg most. Nagyon sokak szerint egyre rosszabbul élünk, a parkolók viszont a fentebb felvázolt szórakoztatási lehetőségek mellett ezen a területen is azt mutatják, hogy ez hazugság. Ha csak megkétszereződött volna az autók száma, akkor elférnénk, de ma már egy lakótelep előtt egymás hegyén-hátán állnak az autók. Van, aki két autót is tart, pedig annak azért vannak terhei. Biztos, hogy szükség van ennyi autóra? Talán igen. De itt ismét arról van szó, hogy sok családnál több 10.000 Ft-tal megemelkedik a havi létfenntartási költség.

Súlyadó, kötelező biztosítás, szerelési költségek (amortizáció, mert majd venni kell másik autót, ugye!) és akkor még nem beszéltünk az üzemanyagról.

A fentiekből láthatjuk, hogy az utóbbi 11 évben nagyot ugrottak az igényeink, és persze ehhez ugrani kellett a bevételeinknek is, másképp nem állna ott az a sok autó, nem lenne szülőnek, gyereknek tele a két keze valamilyen kütyüvel, amihez előfizetések is kellenek.

De akkor miért érezzük azt, hogy rosszabbul élünk és ezen változtatni kell, akár annak árán is, hogy nyakunkra hozzuk a szemkilővetőt és legújabb elvtársait? Ez egyrészt nagyon egyszerű, hiszen mindig az a rossz, ami épp van, és ha valami már nagyon régen működik, azt valamiért úgy érzik az emberek, hogy le kell rombolni, mert már unalmas.

Valahogy nosztalgikusan tekintünk vissza a 11 évvel ezelőtti énünkre, de ez abból is fakad, hogy fiatalabbak voltunk, egyszerűbb volt minden (épp talán a sok kütyü hiánya miatt is!). De fiatalabbak voltunk és sajnos sok esetben a család is népesebb volt. Közben elmentek nagyszülők, szülők, így még nosztalgikusabban tekintünk vissza azokra az időkre. „Régen minden jobb volt” – egyszerűen ebbe vagyunk beleragadva.

Vizsgáljuk meg, hogy a mához mérten valóban minden jobb volt-e. Mivel a nevem „Egy szavazó”, így természetesen ezen a téren vizsgálom a régi rendszert.

Közüzemi díjak

Jobb volt-e olyan baloldali vezetés alatt élni életünket, ahol bár azért, hogy mindenki értse, lassan mondták, hogy „nem lesz gázáremelés”, mégis évente többször emeltek. És kérdezem én, jobb-e most úgy élni, hogy évek óta nem emelkedik semmiféle közüzemi számla? Jobb-e úgy élni, hogy tudunk tervezni, mert a kormány évek óta befagyasztotta a közüzemi díjakat, és visszavágyunk-e egy olyan világba, ahol ezt kontrollálatlanul emelik? Ha gondolkodunk szavazás előtt, akkor ezt nyilván figyelembe fogjuk majd venni. Ha gondolkodunk…

Család

Jobb volt-e egy olyan világban élni, ahol az energiaárak elszabadulásán túl csak azt hallottad a kormánytól, hogy fel kell venni hitelt, mert ahogy Gyurcsány Ferenc mondta: „valamit jól csinálunk”. Úgy jártak a miniszterelnökök az IMF-hez, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Eladósodtunk, mertünk kicsik lenni, úgy rángattak a bankok bennünket, magyarokat, ahogy csak akartak. Öt éves terveket mutogattak nekünk, melyek alatt kemény megszorításokat kell érteni. Bokros teendői mellett a kormány nem átallott megszorító csomagokat szórni a nyakunkba, szóval a családunk nem tudott tervezni. Legalábbis öt évig biztos lehettél benne, hogy megszorítások lesznek, így ne nagyon ugrálj, ne nevelj gyereket, merj kicsi lenni!

És jön a kérdés, vajon jobb-e egy olyan kormány mellett családot alapítani, ahol számtalan erre irányuló, hosszú távú támogatásokat kapsz. Autó, lakás, felújítás stb. stb. Mindent támogatnak, csak dolgozz becsületesen és élheted a tervezhetőbb boldog családi életedet. Jobb-e egy olyan kormány mellett fiatalnak lenni, aki adókedvezménnyel indít el az utadon, nem pedig megszorításokkal?

Gazdálkodás

Ennek a kérdésnek egy része már felmerült korábban, mert mindent befolyásol. De nagy kérdés, jobb-e egy olyan kormányt hatalomra juttatni, aki már egyszer közel csődbe vitte az országot? Jobb volt-e az, hogy folyamatosan kölcsönt kellett felvenni, és nem fejlesztésre, hanem működésre! Mennyire éreztük magunkat biztonságban egy olyan vezetés alatt, amelytől semmi mást nem hallottál, csak hogy erre nincs pénz, arra nincs pénz, ezért kell több adót fizetni, és azért meg még többet.

És itt jön egy nagyon fontos és számomra meghatározó és döntő kérdés és válasz, mely egyértelműsíti, kinek adnám a jövőben is a gyeplőt a kezébe.

Még a legelvetemültebb Márki-Zay Péter hívők is lassan megértik, hogy a folyamatos visszafelé mutogatás nem fog működni. Hogy mindent a korábbi vezetésre kenünk, hogy mindent más ront el, és soha nincs pénz semmire. Hogy olyan ártatlan kivert kutya arcot vágunk, mint Karácsony Gergely bármikor, azzal nem lehet elvezetni egy országot. Az évek eltelnek, a tehetetlenség egy idő után nem csak az arcra ül ki, hanem rányomja bélyegét az egész ország működésére is. Egy országot éles eszű, dolgos vezetőknek kell irányítania. Nem olyanoknak, akik a Facebookon élik az életüket és akár egyetlen szavazó lejáratásán dolgoznak. Egy város vagy egy ország vezetőjének DOLGOZNIA kell. Tudnia kell bánni a pénzzel, vagy legalábbis olyan szakértői kormányt kell felállítania, melyben mindenki a területe legjobbja. Nem hitelek után kajtatni és aztán átláthatatlanul elkölteni, hanem jól gazdálkodni a pénzzel, hogy ha vészhelyzet van, akkor legyen mihez nyúlni!

Nekem kevés a Facebook-live-ozgatás ahhoz, hogy valakire rábízzam a Magyarország vagy akárcsak a város vezetését is. Nekem nem kell a visszafelé mutogatás, nincs szükségem arra, hogy hallgassam, hogy mások mit csinálnak rosszul, amikor arról van szó, hogy vészhelyzet van és tenni kéne valamit. Ez a hozzáállás egyet jelent, mégpedig azt, hogy valaki nem ért ahhoz, amit csinál és inkább a másikat, aki a dolgát végzi, próbálja lejáratni. Van, akinek ez bejön, én inkább annak hiszek, aki csendben teszi a dolgát.

Aki csendben kigazdálkodta és visszavásárolta az energia-szektorokat, aki csendben horribilis összegekért kivásárolta az autópálya tulajdonosokat, hogy a magyar autósok gatyája ne menjen rá egy egyszeri Szeged-Budapest útra. Aki csendben kigazdálkodta azt a pénzt, hogy még az ilyen igazi vészhelyzetben se kelljen letérdelve a markunkat tartani némi alamizsnáért. Aki csendben azonnal kezébe vette az irányítást, amikor kiderült számára, hogy az EU-s oltási szerződés nem ér egy kalap Xanaxot sem. Aki szép csendben tűrte, hogy ezért őt meghurcolja a baloldal és széllel szemben is megvédte a népét, hogy az a legátoltottabb lehessen az EU-n belül.

Nekem valahogy a nagy szavak nem ütnek akkorát, mint a valós tettek. Nekem valahogy ez az „Orbán mindent ellop” mantra nem állt meg. Oké, mondjuk, hogy ellop mindent. De akkor kérdem én, hogyhogy százszor eredményesebb a gazdálkodásban, mint azok, akik vádolják? Hogyhogy a vészhelyzetre is marad pénz, hogyhogy a vészhelyzet alatt is vannak fejlesztések? Hogy tud valaki úgy lopni, hogy a makulátlan baloldal a nyomába sem ér teljesítményileg? A baloldali politikusok „nyilvánvalóan” nem loptak, viszont végeláthatatlan kölcsönökkel is csak a csőd felé tudták kormányozni az országot. Senki nem tudja, hová tűntek azok a pénzek, senki nem látta azt a sokszáz milliárdot. Eredménye legalábbis nem volt, csak következménye: ADÓSSÁG.

Ma olyan kormányunk van, amely kilábalt az adósságból! Olyan kormányunk van, amely nemcsak, hogy saját népén tud segíteni, hanem még a határon túlra is jut egy kis segítség, ha arra szükség van. Most olyan kormányunk van, amely az ősi magyarokra jellemző volt. A gyengéket védelmező, a bajban segítő. Soha nem látott minőségű diplomácia folyik a környező országokkal és még azon is túl mindenki számára előnyös üzletek köttetnek. Nem merünk kicsik lenni, hanem merünk nagyokat álmodni és megvalósítani azt.

Igen, ez egész napos Facebook live-ozással nem működne, de kemény szakértői munkával bizony lépésről lépésre működnie kell. Mert a munka egyszer csak ki kell, hogy fizetődjön.

Én csak „Egy szavazó” vagyok, de megfontolom, hogy milyen értékek alapján húzom az ikszet, és engem nem tud befolyásolni néhány Facebook-live, ami semmi másról nem szól, csak a másokra mutogatás, az azokba való belerúgás, akik dolgoznak. Engem munkára neveltek és arra, hogy aki dolgozik, annak becsüljem meg a munkáját, aki pedig csak ül és szövegel, azt ignoráljam. Számomra nem is tényező egyik szájtépő politikus sem.

Egy dolog érdekel: A TELJESÍTMÉNY!

Összefoglalva, gyakorlatilag minden a VEZETÉSRŐL SZÓL!

Várost, vagy országot csak szakértelemmel és kemény munkával lehet VEZETNI!

Szöveggel, másokra való mutogatással, hergeléssel csak embereket lehet MEGVEZETNI!

Ez utóbbinak sajnos nagyon sokan felülnek, és ami még rosszabb, büszkék is rá.Úgy tűnik, nagyon büszkék, hiszen „teleordibálják” a Facebookot Orbán-Lázár stb. gyalázással. De várjunk már egy picit, itt nem diktatúra van? Én azt hallottam! De ez már egy másik történet…”