Íme néhány régi vicc, a Tornyai tálalásában

A farsang kezdetén jöjjön néhány régi, szakállas vicc Néprajzi Gyűjteményünk egyik kalendáriumából – tette közzé a Tornyai János Múzeum a Facebook-oldalán. Az intézmény várja a tippeket, hogy mennyire lehetnek régiek az alábbi sziporkák.

Szórakozott cseléd.

Urnő: Nos, Böske, megtaláltad-e a virágot, melyet a hajamba akarok tűzni? – Szobalány: A virágot megtaláltam, de most már a hajat nem tudom, hova tettem!

Határtalan bosszúvágy.

A.: Miért tapossa szét a szegény csigákat, melyek szemünk elé kerülnek?

B.: Mióta házigazdám embertelenül felemelte házbéremet, annyira haragszom, hogy a legkisebb háztulajdonost sem tűrhetem.

Helyes megfejtés.

Miért koczczantják össze a boros poharakat? – Azért, mert a borban az igazság, az igazság pedig olyan, hogy mindig összekocczan valakivel.

A legrosszabb.

Orvos: Sajnálom, hogy megszomorítom önt, de tudatom, hogy el kell készülnie a legrosszabbra. Férj: Hát valóban felgyógyul a feleségem?

Laktanya-szemlénél.

Tábornok: Jó-e az étel? Közlegény: Igen is jó, tábornok úr. Tábornok: És a húsból nem kap-e az egyik keveset, a másik sokat? Közlegény: Nem, tábornok úr, mindnyájan keveset kapunk.

A jó gyermekek.

Mama: Mit mondanak a jó gyermekek, mikor czukrot kapnak? Fiú: Kérek még!

Borítókép: Tornyai Imre amatőr fényképe, Helytörténeti Gyűjtemény. (A fénykép évtizedekkel fiatalabb a vicceknél.)