Részleges holdfogyatkozás lesz ma este

Egyértelműen sikerült igazolni, hogy molekuláris víz van a Holdon, emellett stabil vízjég-bázisokat is azonosított az amerikai űrügynökség SOFIA obszervatóriuma – derült ki a NASA hétfői bejelentéséből. A felfedezés minden bizonnyal hatással lesz a 2024-re tervezett amerikai emberes űrmisszióra is.

Már korábbi kutatások is találtak hidratációra utaló jeleket a holdfelszínen, különösen a déli pólus környékén. Ezek az észlelések ugyanakkor 3 mikrométeres hullámhosszon történtek, ami problémát jelentett a kutatóknak; nem lehetett egyértelműen megmondani, hogy az adatok valóban vízmolekulák jelenlétéről tanúskodnak, vagy csak hidroxilmolekulákat tartalmazó ásványokat találtak.

Az amerikai űrügynökség Goddard Űrközpontjának egyik munkatársa ezért 6 mikrométeres hullámhosszon vizsgálta a holdat a SOFIA obszervatóriummal. Ez egy átalakított Boeing 747-es repülőgép, ami a földi atmoszféra felső részében repül, és egy közel 3 méteres teleszkóppal van felszerelve. Távcsője infravörösben tanulmányozza a Naprendszerben lévő égitesteket és a távolabbi objektumokat, így olyan dolgokat is észrevesz, amik az emberi szem számára láthatatlanok.

A 6 mikrométeres hullámhossz lehetővé tette a vízmolekula spektrális jelének egyértelmű azonosítását.

Kiderült, hogy a víz magas szélességeken, a déli pólusok környékén, valószínűleg vulkanikus eredetű, üvegszerű anyagba, vagy a holdfelszín szemcséi közé van bezárva 100-400 ppm (parts per million, magyarul részecske/milliomodban) mennyiségben – ez azt jelenti, hogy egymillió részecskére ennyi vízmolekula jut.

Szintén a SOFIA adatai alapján sikerült feltérképezni a Holdon az ún. hidegcsapdák eloszlását is. Ezek a kisebb-nagyobb területek elég hidegek ahhoz, hogy az illékony anyagokat (például a vizet) akár évmilliárdokig fagyott állapotban tartsák. A holdi hidegcsapdák mindkét póluson megtalálhatók, kiterjedésük változatos, a legparányibbak csupán 1 centiméter átmérőjűek. Az eredmények szerint a kisebb hidegcsapdák száma jelentősen felülmúlja a nagyobbakét.

A kutatók számításai szerint körülbelül 40 000 négyzetkilométernyi holdfelszín képes a víz tárolására.

A két felfedezés azt bizonyítja, hogy a különböző folyamatok hatékonyan biztosítják a Holdon a víz jelenlétét, és mindkét sarki területen találhatók hidegcsapdák. Ez az ismeret a jövőbeli holdmissziók szervezésére is hatással lehet.

A két felfedezés a Nature Astronomy legújabb számában jelent meg.

Forrás: origo.hu