Márki-Zay tovább alázza Bessenyei özvegyét

Ehhez pedig asszisztál neki az általa kézi vezérelt, súlyos tízmilliókból fenntartott városházi lakájmédia.

Ismét elképesztő kicsinyességről tesz tanúbizonyságot Márki-Zay Péter: Hódmezővásárhely balliberális polgármestere tovább folytatja boszorkányüldözését B. Élthes Eszter ellen. Hónapokkal azután, hogy Bessenyei Ferenc özvegye visszavonta hozzájárulását, hogy az önkormányzat a helyi művészeti díjat a színészóriásról nevezhesse el, a balliberális polgármester még mindig az özvegyet alázza, ehhez pedig mi más asszisztálna neki, mint az általa kézi vezérelt, súlyos tízmilliókból fenntartott városházi lakájmédia.

Márki-Zay a propagandasajtójában számolt be róla nemrég, hogy a kitüntetés nevét ugyan Vásárhelyi Művészeti Díjra változtatták, ám minden más maradt a régiben, a bírálóbizottság névsora is, aminek így szerinte továbbra is B. Élthes Eszter a tiszteletbeli elnöke. Közölte, továbbra is várják a kuratóriumba B. Élthest, bár azt elismerte, kicsi a valószínűsége, hogy részt venne a munkában – közben persze kibökte, erről az egész döntésről nem értesítették az özvegyet. (Végül is miért is???) „Mint fogalmazott, lehet, hogy megsértődve vissza fogja utasítani a részvételt, de a lehetőséget fel akarják kínálni neki a kuratóriumban való részvételre” – részletezte Márki-Zay lakájmédiája, ahol a politikus „nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy később újra felvegye a díj Bessenyei Ferenc nevét”.

Ez az egész persze nem más, mint a balliberális polgármestertől megszokott ócska és farizeus színjáték. A lódító képmutatás világbajnoka ezúttal sem tesz mást, mint kicsinyes és hazug módszerekkel alázza, sározza és befeketíti azt a szereplőt, aki vele ellentétes álláspontot fogalmazott meg, nyíltan merészelte kritizálni őt, lerántotta a leplet ármánykodásairól. Miért írjuk ezt? Mert B. Élthes Eszter az év elején többször is egyértelműsítette, végleg szakított Márki-Zayval és a vásárhelyi önkormányzattal; természetesen nem véletlenül és nem előzmények nélkül. Szó sincs tehát arról, hogy bármiféle kuratóriumban részt akarna venni, vagy a Vásárhelyen folyó szétpolitizált színjátékhoz a nevét akarná adni, s ezzel persze a polgármester (no meg a propisajtója, a nyomában lihegő zugfirkászhada) is tökéletesen tisztában van, ám – a jelek szerint, tán éppen ezért – tovább kereste és keresi a lehetőséget rá, hogy a „szájára vegye”, azaz politikailag rugdossa az özvegyet. Ami persze megint csak úriemberhez és férfiemberhez méltatlan eljárás, de már meg sem lepődünk ezen annak tükrében, hogy nemrég aljas és alpári módon, nőiségében és erkölcseiben támadott meg egy fiatal Fidesz-KDNP-s politikust, Koncz Zsófiát is…

Visszatérve B. Élthes Eszterre, teljesen egyértelmű, hogy szánalmas trükk és valójában egyfajta személyeskedő alázás, hogy a városvezetés a névváltoztatással némiképp „kiherélt” kitüntetés kuratóriuma tiszteletbeli elnökeként emlegeti őt. Az özvegy ugyanis lapunknak adott korábbi exkluzív interjújában világosan leszögezte: „az 50-es években, a Rákosi-korszakban nagyobb volt a színházak szabadsága annál, ahogy most Vásárhelyen egy előadóművészi díj bírálóbizottságát gyámság alá helyezte, ülésének jegyzőkönyvét manipulálta, javaslatát irányított döntéssel, öncélúan felülbírálta a politika”. Kifejtette, „Márki-Zayék egyértelműen politikai okokból torpedózták meg Nemcsák Károly díjazását”, mégpedig a bírálóbizottság határozata ellenére. A polgármesterhez „lojális többség politikai okokból gáncsolta el a kitüntetését”, s mikor megkérdezte Márki-Zayt, mi a baja a Jászai-díjas, érdemes művésszel, „azt a megdöbbentő választ kaptam: szerinte Nemcsák nem színész”. Úgy fogalmazott: maga a kiválasztási folyamat és az önkormányzat ügyintézése is méltatlan volt Bessenyei Ferenc emlékéhez; „éreztem, hogy az első másodpercről kezdve arról van szó, hogy egy bizonyos, hatalomra került politikai csoportosulás kizárólag a saját reklámozására használja a Bessenyei nevet”.

B. Élthes Eszter a díjátadó gálán elmondott beszédében vonta vissza névhasználati hozzájárulását, mert – mint mondta – nem maradt más lehetősége, hiába kereste számtalanszor, számtalan úton-módon az önkormányzatot, egyszerűen nem álltak szóba vele. „Számtalan alkalommal kerestem őket telefonon, fel sem vették, és nem hívtak vissza. Ezért nem maradt más választásom, mint a jegyzőnek hivatalos levelet küldtem, amiben vázoltam a helyzetet, és kértem hitelesítésre a jegyzőkönyvet, de nem méltattak semmilyen válaszra. Ha mindez a polgármester tudtával történt, megdöbbentő, ha meg nem tudott a hivatalos leveleimről, akkor milyen vezető, és hogyan működik a hivatal? Tehetetlen voltam. És sajnos másfelől is azt kellett megtapasztalnom, hogy leveleimre nem adnak választ. Mi ez, ha nem az a romlott világ, ami elől Bessenyei is menekült? Hát a jó modor, a tisztesség morzsái sem léteznek már Hódmezővásárhelyen? Mi más lehetőségem lett volna, mint a díjátadón, ami a kiírás szerint valójában a képviselő-testület díszközgyűlése, kifejteni a tiltakozásomat?” – vázolta interjúnkban.

Azt is kifejtette, nem ő okozott botrányt a gálán, hanem Márki-Zay azzal, hogy utána szaladt. „Egy polgármester nem hagyja ott az eseményt, a díjazottakat, a közönséget, az élő közvetítést, és fut utánam, mint egy kisiskolás fiú, ha érzi, hogy valakit megbántott. És ismétlem: nem a sértettség beszélt belőlem, nem tettem mást, mint kiálltam, és elmondtam az igazságot indulatmentesen, nyugodtan, világosan, érhetően – mint ott is hangsúlyoztam, nem nagy örömmel, de az önkormányzat nem hagyott nekem más esélyt és lehetőséget. A vásárhelyieknek jogukban áll tudni arról, hogy mi történik a háttérben, hogy milyen aljas módszerekkel dolgoznak az önkormányzat munkatársai. Úriasszony módjára elmagyaráztam neki, hogy helytelenül döntött és cselekedett a Bessenyei-díjak ügyében. Kiráz tőle a hideg, ahogyan utólag csúsztat a beszélgetésünkről, és visszaélve a bizalmammal kiforgatja a szavaimat! Számomra az a legnagyobb bűn, hogy visszaélt a bizalmammal!” – zárta rövidre a Márki-Zayval és a hozzá kötődő város(ház)i elittel való kapcsolatát B. Élthes Eszter. Akinek a döntése színtiszta, végleges és visszavonhatatlan.

E tekintetben egyébként különösen morbid, hogy a polgármester most belebegtette, nem tartja kizártnak, hogy később újra felvegye a díj Bessenyei Ferenc nevét. Tegyük azt egy pillanatra félre, hogy egy rangos kitüntetés nem valamiféle kültelepi homokozó, aminek a nevét időről időre össze-vissza cserélgethetjük. De csak nem arra gondol és utal (ez még tőle is szokatlanul durva és erős lenne!), hogy majd eljöhet az az idő, amikor nem lesz, aki visszavonja, megtagadja az önkormányzattól a Bessenyei név használatára adott engedélyt? Ugye, nem?