Lojalitás és barátság: a Hódok kitartanak, a szülők összefogtak!

Risztov Éva példája tökéletesen rámutat arra, hogy a Hód Úszó SE-ből vezethet út az olimpiáig. Éppen ezért az egyesület sportolói és a szülők is mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hosszú évek alatt felépített eredmények, a szakmai munka és a Hódokra jellemző összetartás ne szűnjön meg. A két vásárhelyi úszóegyesület közti vitáról egy szülő meséli el, hogy miként élik meg ezt az egész történetet. Bereczki Mariannát kérdeztük.

Miért merült fel a helyi úszóklubok „egyesülése”, hogy került ebbe a sztoriba a Hód Úszó SE?

Hát ez az! Ideje lenne tisztába tenni a fogalmakat. Ugyanis egyáltalán nem az „egyesülés” gondolata merült fel valakiben, illetve valakikben, hanem a Hód „beolvadása” a másik egyesületbe. Nagyon nagy a különbség! Beolvadás esetén a Hód kvázi megszűnik. Mondanék egy hasonlatot. Egy napon azt mondja Önnek a szomszédja, hogy ugyan írassa már az ő nevére a saját lakását is, mert akkor majd lesz egy szép hatszobásuk. Igaz, hogy Önnek a továbbiakban semmi köze nem lenne a saját lakásához, de cserébe a szomszéd szóban ígéretet tenne, hogy a fürdőszobát majd egyenlő feltételekkel használhatják. Tetszene Önnek egy ilyen ajánlat?

Milyen tájékoztatást kaptak az ügyről Szabó J. Attila elnöktől a Hódoknál az edzők, a szülők? Megkérdezték-e önöket, kikérték-e a véleményüket?

Nem tudom, mióta folytak tárgyalások. A tagság, a sportolók bevonását ugyanis egyáltalán nem érezték a felek fontosnak. Én például a másik egyesület Facebook-oldalán, egy közleményben olvastam erről először, 2020 júniusának végén. Ekkor, szülői nyomásra történt meg az első – és egyben utolsó – olyan találkozó, ahol feltehettük a kérdéseinket a saját elnökünknek. Végig olyan érzésem volt, hogy ez egy lejátszott dolog, itt már minden eldöntetett. Néhány nappal később megdöbbenéssel értesültem arról, hogy az elnökünk már egy hónappal korábban aláírt egy ezzel kapcsolatos szándéknyilatkozatot úgy, hogy ehhez sem elnökségi, sem közgyűlési jóváhagyást vagy támogatást nem kapott!

14 éve vagyok „úszó szülő”. Ezalatt megtapasztaltam, hogy valóban nem jó, ha a szülő szakmai kérdésekbe beleszól. Ha jól működik a rendszer, tehát jó az edző, jól gazdálkodik az egyesület, akkor kialakul az a bizalom, ami ezt egy idő után teljesen szükségtelenné is teszi. Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy amatőr sportolók esetében a szülő segítsége egyszerűen megkerülhetetlen. Mi kelünk hajnalban, hogy a gyerek 5.45-re az uszodába érjen. Mi fedezzük a tagdíj, a bérlet, a felszerelés, a versenyeztetés költségeit, sőt többnyire mi is juttatjuk el őket a versenyek helyszínére. Mi gondoskodunk a megfelelő étrend-kiegészítőkről, az izmok és a szellem regenerálásáról is. Mi vigasztalunk, mi lendítünk tovább a nehéz helyzetekből. Ha beleszólásunk nincs is a szakmai kérdésekbe, csak megillet bennünket legalább a korrekt tájékoztatás!

És hogy mi a jó ebben a Hódnak? Ha láthattam volna egy pontos szakmai és gazdasági tervet, akkor tudnék erre válaszolni. Igaz, hogy csak egy szülő vagyok, de azért az, hogy „nektek így lesz jó” még nekem is kevés.

Miért lépett vissza végül a Hód Úszó SE? És mit gondol, mi lesz az augusztus 17-i határidővel, amit a HSÚVC adott a beolvadásra?

Hogy léphetett volna vissza a Hód Úszó, ha egyszer előre sem lépett? Elnök úr egyszemélyes döntése azért közel sem egyenlő a Hód Úszó teljes tagságának döntésével! Július 15-én, a közgyűlésünkön az elnökünk szóban lemondott, majd a legnagyobb megdöbbenésünkre még aznap este beült a másik egyesület elnökségébe. Tehát hetek óta egyszerre regnáló elnöke a Hódnak és elnökségi tagja a HSÚVC-nek. Még ha jogilag rendben is van, azt mindenki maga döntse el, mennyire érzi ezt a helyzetet morálisan elfogadhatónak! Miután a mi leköszönő elnökünk jelenleg az ő egyesületük elnökségi tagja, és nálunk tisztújítás vált szükségessé, a HSÚVC biztosan megérti, hogy jelen helyzetben nemigen van értelme határidőket megszabni…

Hogy viszonyul egymáshoz a két klub taglétszáma, eredményessége? Igaz-e, hogy magasabb szintre emelhetné szakmailag, „felzárkóztathatná” a HSÚVC a Hód Úszót, vagy ez csak egy jól hangzó kommunikációs panel a részükről?

Mindkét csapat eredményei elismerésre méltóak. Az egyik különbség a taglétszámban mutatkozik, és jócskán a Hód javára! Nagy példakép a kicsiknek Ugrai Panna, akit a közelmúltban a magyar versenyzők közül csak Hosszú Katinka tudott legyőzni 200 vegyesen, a Négy Nemzet Úszóversenyen, és nálunk úszik Gál Olivér is, aki ugyanott bronzérmet szerzett. Rajtuk kívül több ranglistavezetőnk, sokszoros országos bajnokunk is van, ráadásul ezek az ügyes gyerekek javarészt a saját nevelésünk. A másik egyesületben is nagyon ügyes gyerekek úsznak. Számos bajnok van náluk is, csak ott nagyobb a más nemzetiségű úszók aránya. Legalábbis eddig ez így volt. Ezeknek a fiataloknak a többsége az év legnagyobb részében nem itt edz, hanem a saját hazájában, a saját edzőjével és többnyire csak a bajnokságok idejére jön Magyarországra.

A két egyesület sportolói egyébként kiváló viszonyban vannak egymással, de nekem nem úgy tűnt, mintha ez a vezetőségekre is igaz lenne. Ezért is volt számunkra ez a fordulat olyan meglepő. Az elhangzott nyilatkozatokról annyit, hogy az úszás egy nagyon igazságos sport, itt minden a medencében dől el. A végén nem az nyer, aki jobban nyilatkozik, hanem aki hamarabb ér a panelhoz.

Úgy tudjuk, komoly nyomás nehezedik jelen helyzetben a Hód Úszó edzőire, versenyzőire, hogy menjenek át a lehető leggyorsabban a másik klubhoz, hiszen csak akkor lesz érdemi szakmai munka, támogatás, figyelem, vízfelület stb. Ebből mit látnak, mit éreznek önök, szülők?

Ez egy rendkívül összetartó sportolói és szülői közösség. A gyerekek évek, sőt évtizedek óta még a szabadidejüket is együtt töltik. Nagyon megható volt számomra, ahogyan ebben a számukra is megdöbbentő, esetenként félelmet keltő helyzetben összekapaszkodtak. Sok felnőtt példát vehetne róluk, mit is jelent a lojalitás és a barátság. Egyelőre nem foglalkozunk azokkal a nyilatkozatokkal, amelyekben azt sugallják, hogy a két egyesület különböző elbánásban részesülhet, mert kizártnak tartjuk, hogy ez valóban így legyen. Az uszoda és a város vezetése pedig nyilván tisztában van vele, hogy ezek a gyerekek nem tehetők felelőssé az uszoda veszteséges üzemeltetése miatt. Nem azokat kellene emiatt megemelt díjakkal büntetni, akik már évtizedek óta hűséges látogatói a strandnak.

Mit szól ahhoz – ami a Hód Úszó SE közleményéből kiderült – hogy 3 milliót átutalt valaki a HSÚVC-nek „20 fő sportolói átigazolása utáni nevelési, felkészítési, versenyeztetési, eredményességi költségtérítés” címén? A nyilatkozat jegyzői képtelen helyzetnek nevezik, hogy a működésbe beleszólása van olyan személynek, aki már régen nem a Hód érdekeit képviseli – itt feltehetőleg a lemondott, de még átmenetileg regnáló elnökre céloznak, aki, mint ön is említette, időközben a másik klub elnökségében kapott helyet…

Épp erre utaltam az előbb. Számomra már a jelenlegi helyzet sem etikus, ez a történet pedig teljesen érthetetlen. Bár a sportolók konkrétan nem voltak megnevezve, feltételezhetően az én két gyermekemet is érinti a dolog. Ők nagyjából egy évnyi tagság után, 2019 szeptemberében jelezték, hogy át, illetve vissza kívánnak igazolni a Hódba. Szeptemberben már a Hód keretein belül folytak az edzéseik, de 2020. januárjáig a másik csapat színeiben szerepeltek. Ez számunkra nem okozott meglepetést, hiszen ismerjük az átigazolás szabályait. A hivatalos átigazolási időszak januárban van. Az amatőr sportoló januárban oda igazolhat, ahova akar. Ehhez nincs szükség az addigi egyesülete hozzájárulására, nem kell megállapodni vagy anyagi ellenszolgáltatást nyújtani. A Magyar Úszó Szövetség kitalált egy rendszert, ami gondoskodik arról, hogy az átadó egyesület érdekei ilyen esetben ne sérülhessenek. Bennem az a kérdés merül fel, hogy akkor ugyan mégis mi szükség volt erre a megállapodásra, hol volt ez januártól augusztusig, miért nem tudott róla sem az elnökség, sem a sportolók, sem pedig a szülők?

Mi a véleménye arról, hogy a helyi önkormányzat is határozottan és erőteljesen beleszól ebbe a sportügybe?

Természetesen nagyon igazságtalannak érezzük. Ez egy 30 éves egyesület, amely mindig csak öregbítette a város hírnevét. Az elmúlt években több nagy, nemzetközi verseny helyszíne volt az uszoda, amire hatalmas összefogással készült a város. 2011-ben itt rendezték az Uszonyos és Búvárúszó Világbajnokságot, 2016-ban pedig az Ifjúsági Úszó Európa-bajnokságot. A szervezésből és a lebonyolításból is kivettük a részünket, ez a város mindig számíthatott ránk. Bízom benne, hogy miután feláll az új elnökség, sikerül majd tisztázni a félreértéseket!

Milyen most a Hód Úszóban a hangulat, mennyiben érinti ez a hercehurca a szakmai munkát? Milyen jövőképet tudnak festeni a növendékeknek?

A szakmai munka nem változik. Mitől is változna? Ugyanaz a vízfelület, ugyanazokkal az edzőkkel. Az idősebb versenyzők jelenleg rövid pihenőt kaptak, de a hónap közepén újra beindul a munka. Pörögnek az úszótanfolyamok is. Reméljük, a gyerekek, a fiatalok közül sokan kötnek életre szóló barátságot egymással és a vízzel is! Úgy, ahogyan azt a mi gyerekeink is tették. Nagy szeretettel várjuk őket ebbe a közösségbe. 1991 óta létezik a Hód Úszó Sportegyesület. Azóta generációkon átívelve, az úszáshoz kötődő vásárhelyi családok életének része. Mindenkinek mást jelent. Vidámságot, közösséget, barátságot, kitartást vagy akár az olimpiáig vezető utat. Mert Risztov Éva óta tudjuk, hogy a Hód Úszóból bizony vezethet út az olimpiáig!