Tömeges felmondás az Indexnél

A 444 összeállítása szerint Bodolai László, az Index.hu Zrt. elnöke az Index szerkesztőségének egy lakógyűlésnek is beillő, belső üzemi tanácsán azt mondta: „Bár tudom, hogy a tartalomba nincs beleszólásom, de ha egyet kérhetek: jobban másszatok rá a Városháza ügyeire, hogy legalább lássák, ne azért b***tassanak engem.”

Vagyis az Index tulajdonosait képviselő Bodolai arra kérte a saját szerkesztőségét, hogy legyenek már olyan kedvesek, és az ellenzéki vezetésű Budapest ügyeit is vizsgálgassák az objektivitás jegyében. Ezt a tiszteletteljes petíciót a 444 bennfentes beszámolója szerint az Index kollektívája megrökönyödéssel fogadta. Valamennyire érthető is, hogy fennakadtak a vezető kérésén, hiszen eddig senki sem mondta nekik, hogy nem muszáj napszámban a ballib nótát fújni, sőt, lehetnek kritikusak a sajátjaik felé is. Bodolai egyébként nem valamilyen Bernstein–Woodward-mélységű leleplezés igényét fogalmazta meg, pusztán csak azt kérte tőlük, hogy legalább bábozzák már el, hogy függetlenek és nem fekete öves Karácsony-hívők. A kéztördelős kérésből a szakma nagyágyúi nem a valódi tartalmat hallották ki, hanem csak és kizárólag a formáját látták, vagyis azt, hogy a cégvezető kér tőlük valamit. Ebben az esetben egyébként olyasmit, aminek köze sincs a sajtószabadság kérdéséhez.

Azt kérte Bodolai, hogy az Index kritikája ne érjen véget a NER-nél, hiszen a szivárványkoalíciós Karácsonynak és gárdájának is elidegeníthetetlen joga, hogy a negyedik hatalmi ág ellenőrző funkcióját érezze magán a napi működés során.

Na, nem nagyon, csak egy kicsit. Mert egyáltalán nem kellett volna belegebedniük az őrkutyaszerepbe, éppen csak annyira, hogy a sokszor hangoztatott reklámszövegeknek megfelelően, a százmilliókat felemésztő marketingosztály legnagyobb örömére és megelégedésére legalább egy pillanatra hitelesnek látszódjanak a laikusok szemében.

Bodolai gyakorlatilag az Index-eszményt: a függetlenséget és az objektivitást (illetve annak látszatát) kérte számon a szakma kiválóságaitól. Ez ellen lázadt fel akkor a szerkesztőség. Magyarul: az Index újságírói számára a politikai preferenciák alapján, propagandaszerűen hangoztatott függetlenség nem egyenlő a valódi újságírói függetlenséggel. Ők politikai hatást akarnak elérni, mert politikai céljaik vannak. Ez pedig tényszerűen és egyértelműen megfogalmazható: a Nemzeti Együttműködés Rendszere és a kormányzó pártok megdöntése, amely célkitűzéshez csak eldobható, egyszer használatos fogyóeszközként szolgálnak a Karácsony Gergely-féle politikai szereplők.

Az Index tehát annyira volt önmaga, vagyis az, amit állított önmagáról, mintha a coca-colás üvegbe Pepsit töltenének és úgy raknák fel a hipermarketek polcaira.

Nehéz eldönteni, hogy a 444 ezzel a húzással inkább építeni akarta-e az Index szakmai mitológiáját, és csak a szamaritánusok naiv segítő szándéka ejtőernyőzte őket a sportszeletes csávó hálátlan szerepébe, vagy inkább egy, a magyar grundokról ismert Budovinszky-féle becsúszásnak lehettünk a szemtanúi. Ennek az értelmezését már önökre bízzuk. Ahogyan a gólemszerű védő mondta: „Ha tudom, hogy ezért kiállítanak, még a lábát is eltöröm!”

Egy biztos: a 444 mindenképpen jól jár azzal, ha olyan belső konfliktusokat tereget ki obszcén kajánsággal, amelyek varázstalanítják az Index újságíróinak vélt, de nem valós függetlenségét és szakmai objektivitását.

Az Index megszűnésének kevés valódi nyertese van, de az egyik biztosan a volt indexesekből verbuvált sorosista sajtóosztály, a 444. Külön cinizmus, hogy már a földön rángatózó félhalott fölött cilinderrel a kezükben állnak az apróért.

Forrás: hirado.hu