Márki-Zay: óriási szolgálatot tesz, aki segít egy korrupt városházi munkatárs lefülelésében

Vásárhelyen áll a bál a „spiclitörvény” miatt: az új rendelet alapján közpénzzel jutalmazhatja az önkormányzat a másokat – akár névtelenül – feljelentgetőket. Közben a korábban „diktafonozásáról” hírhedtté vált polgármester az országos sajtóban fogalmazott meg olyan sejtetéseket, melyek alapján úgy tűnik, nem feltétlenül bízik saját közvetlen, hivatali kollégáiban. Sem. „Korrupt városházi munkatárs(ak)” miatt aggódik ugyanis…

„Adott esetben minden kulturált nyugati országban jutalmazzák a nyomravezetőt. Nem az 50-es évek kommunizmusát idézi, ha valaki segít egy korrupt városházi munkatárs lefülelésében, amivel óriási szolgálatot tesz a közösségnek” – nyilatkozta Márki-Zay Péter a Blikknek a hétvégén. A polgármester a villáminterjúban azt mondta még, a „spiclitörvény” néven hírhedtté vált, a balliberális vásárhelyi többség által elfogadott új rendelet esetében „a konkrét kiváltó ok egy megvesztegetési kísérlet volt a városházán”.

Mint arra korábbi írásainkban rámutattunk, a „spiclitörvénnyel” sajnos az a legnagyobb probléma, hogy végletesen és véglegesen elmélyítheti Vásárhely megosztottságát. Ugyanis közpénzből fizetett besúgóhálózat kialakulásával fenyeget. Merthogy pénzjutalommal kecsegteti az akár névtelen feljelentgetőket, akik a jogszabály no meg persze az annak nyomán (az előterjesztett „bizonyítékok” kapcsán később születő jogerős bírósági ítélethez, hatósági döntéshez kötött) bezsebelhető tízezrek, akár százezer forint reményében bátran „felnyomhatják” az önkormányzatnál szomszédaikat, haragosaikat, nekik nem tetsző polgártársaikat. A „spiclitörvényben” foglaltak szerint akár azért is, ha megsértik a helyi közösségi együttélés alapvető szabályait meghatározó rendeletet; vagyis ha például – mutattuk be – azt vélelmezik, hogy egy másik vásárhelyi embernél túl nagy a gaz, túl kopott a zászló, ha valaki póráz nélkül sétáltatja a kutyulit, egy óvatlan pillanatban engedi egy szoborra kapaszkodni vagy rossz helyen labdázni a gyerkőcöt; vagy csak „úgy” használja Hódmezővásárhely elnevezését, hogy az sértheti annak jóhírnevét. Ha valaki vagy valami nem tetszik, máris mehet egy jó kis anonim besúgás (és „jó” esetben akár még /köz/pénz is ütheti a „jelentő” markát) – ennek helyi társadalmi kockázatai szinte felbecsülhetetlenek…

Márki-Zay friss Blikk-interjúja ugyanakkor azt is mutatja, a polgármester vélelmezhetően továbbra sem bízik meg feltétlenül saját közvetlen, hivatali munkatársaiban sem, amennyiben arról beszél, hogy „korrupt városházi munkatárs”(ak?) „lefülelését” várja a jogszabálytól, a vásárhelyiek segítségével. Gyanakvása persze abból a szempontból érhető, hogy miután 2018. februári hatalomra jutása óta lényegében lefejezték, megtizedelték a korábbi jól működő, szakmailag kikezdhetetlen hivatalt, az elmúlt bő két évben többször is botrányoktól volt hangos a városháza. A legutóbbi ilyen balhé, hogy kiderült: súlyos visszaélések történhettek a lakásügyi csoportnál, amit a polgármester is elismert. Márki-Zay többször is elmondta, ez ügyben vesztegetés is történhetett, az érintett kollégát elbocsátották (sajtóhírek szerint arról a V. Péter korábbi csoportvezetőről van szó, akit a rendőrség szegedi fegyveres rablások miatt tartóztatott le nemrég – a szerk.), és feljelentést is tettek. Az is napvilágra került ugyanakkor közben, hogy a lakásügyön bizony a káosz volt az úr abban az értelemben, hogy a városnak be kellett ismernie: több mint száz önkormányzati bérlakásban lakhattak hosszú időn át bérlők jogcím nélkül, azaz úgy, hogy nem fizették a bérleti díjat, a közös költséget, a rezsit, és nem rendelkeztek érvényes bérleti szerződéssel…

Korántsem új keletű Márki-Zay bizalmatlansága a hivatali dolgozókkal, munkatársaival szemben. Mint ismeretes, megválasztását követően, 2018-ban komoly sajtóvisszhangot váltott ki, hogy diktafonnal a zsebében tárgyalgatott a kollégákkal a városházán, hangfelvételeket készített a megbeszélésekről. Miután számos panasz jelent meg ezzel kapcsolatban, az eset(ek) ügyében akkoriban az adatvédelmi biztos is megszólalt. Péterfalvi Attila ombudsman úgy fogalmazott: „a diktafonnal rögzített hangfelvétel személyes adatnak minősül, és egy polgármesternek semmilyen törvényi felhatalmazása nincs arra, hogy titokban vagy nyíltan beszélgetéseket vegyen fel, mert ehhez az érintettek tájékozott hozzájárulása szükséges. A hivatal dolgozói esetében azonban még a hozzájárulás sem releváns”. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke leszögezte: a politikus tevékenysége jogellenes adatkezelésnek minősül, amikor például a hivatal dolgozóival folytatott beszélgetéseit rögzíti diktafonnal.

A borítókép illusztráció, forrása: pixabay.com