A kérdőív kitöltése nagyon nagy segítség a vírus elleni intézkedésekhez

Huszonnégy órában dolgozunk azért, hogy minél hamarabb legyőzhessük a koronavírust – mondta a Magyar Hírlapnak Jakab Ferenc virológus, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, a Szentágothai János Kutatóközpont tudományos igazgatója, a Természettudományi Kar tudományos dékánhelyettese. Beszélt arról is: világszerte a kutatások nyolcvan százalékáról tudható, milyen fázisban tart, csapatuk az elért eredmények azonnali megosztásában hisz.

– Van reális esély arra, hogy bárhol – akár idehaza – még idén rábukkanjanak a koronavírus ellenszerére?

– Alapvetően itthon sem zárható ki, de külföldön azért nagyobb rá az esély. A világban rengeteg vakcinafejlesztési projekt fut. Ezek egy részéről, úgy nyolcvan százalékáról tudható, milyen fázisban van. Igazán nem is az a kérdés, hogy mondjuk novemberre meglesz-e a vakcina vagy sem, hanem az, hogy elérhető lesz-e a recept vagy sem. Ha például Amerikában vagy Kínában megtalálják, de bármilyen okból nem hozzák nyilvánosságra, akkor azzal „nem leszünk beljebb”. Hiszen érthető okokból elsőként mindenki a saját lakosságát akarja majd vele ellátni. Más kérdés, hogy ha nyilvánossá teszik, és bárki gyárthatja, melyik állam tudja majd ipari méretekben elkészíteni. Mindezen túl úgy vélem, hogy az üzemszerű munka csak jövőre, durván egy esztendő múlva indulhat be, s csak ennek nyomán lehet majd hozzáférhetővé tenni a vakcinát.

– Egyes „szakértők” már a leendő oltás árát is belőtték. Mennyire reálisak az itt-ott felreppenő számok?

– Bár természetszerűen nem ismerhetek minden kutatást, azonban szerintem teljességgel alaptalan most számokkal bűvészkedni. Egy nem létező termékről beszélünk, amiről azt sem sejtjük, ki és hol fogja valamilyen mennyiségben kibocsátani. Ugyan melyikünk képes e feltételek mentén a jövőbe látni, árcédulát írni?

– Önök az első pillanattól a frontvonalban állnak. Hol tartanak most a hazai víruskutatások?

– A tevékenységünk alapvetően három irányban bontakozott ki. Egyrészt a már a patikákban szabadon kapható, engedélyezett és reményt keltő hatóanyagokat kezdtük vizsgálni. Ehhez szorosan kapcsolódik a saját kutatóink által szintetizált szerek ellenőrzése. Ezek folyamatban vannak. Számos, több mint kétszáz hatóanyagot kaptunk, s ezeket egyesével kell vizsgálni, akár úgy is, hogy a betegség melyik szakaszában lehetne őket alkalmazni. Ez nem hétköznapi folyamat, tekintélyes laboratóriumi hátteret és precíz szaktudást igénylő munka. Van két-három nagyon ígéretes szer, de felelősen nyilatkozni, azaz neveket bedobni a köztudatba csak az alaposabb kutatások nyomán szabad.

– A laikusok hogyan képzeljék, mennyi időt rabol el egy-egy ismert, a patikákban árult gyógyszer utólagos ellenőrzése?

– A szükséges idő változó, jellemzően két-három napot lehet számolni. Az új, ismeretlen szerek tekintetében pedig hónapokra, akár évekre kell gondolni.

– Visszakanyarodva a munkájukra, mi volt a második irány?

– A vírus genetikai vizsgálata, ebbe az örökítőanyagától kezdve a hatásmechanizmusáig, az országban történő cirkulációjától a terjedési dinamizmusáig mindent bele lehet és kell érteni. Ezek ismerete együttesen elengedhetetlenül szükséges, hiszen ha megváltozik a kórokozó genomja, az a gyógyszerfejlesztés kilátásait és irányait is döntően befolyásolhatja. Naprakésznek kell lennünk azért, hogy minél hamarabb jó választ tudjunk adni a mindannyiunkat fenyegető veszélyre.

– És a harmadik szegmens?

– A molekuláris virológiai alapkutatások, amelyek például a vírus és a sejtek közötti kapcsolatot tárják fel, vagy a vírus sejten belüli molekuláris mechanizmusait, vagy akár a sejt molekuláris szintű válaszait a vírusfertőzésre.

– Hogy áll az oly sokat emlegetett nemzetközi együttműködés?

– Amint korábban említettem, a kutatások nyolcvan százalékáról tudható, milyen fázisban tart. Mi sem a titkolózásban hiszünk, hanem a nyilvánosságban, az elért eredmények azonnali megosztásában vagyunk érdekeltek. A Twitter újabban olyan, mint valami nagy, tudományos közösségi tér, ahol az érdeklődő kutató naprakész adatokkal ismerkedhet meg, és ez megnyugvással tölti el az embert, legyen az kutató vagy laikus. Ugyanakkor a miniszterelnök által márciusban felállított virológiai kutatócsoporthoz sem csatlakozott idehaza minden intézmény vagy kutatóhely.

– Mi a véleménye az oltásellenes mozgalmakról? Még híre-hamva sincs a vakcinának, de már most károsnak titulálják.

– Az oltásellenesség egy borzalmasan, hajmeresztően káros társadalmi „fertőzés”. Szándékosan nem múlt, hanem jelen időben mondom: vakcinákkal győztük/győzzük le a himlőt, a gyermekbénulást, a veszettséget, a sárgalázat, a kanyarót, és hadd ne soroljam tovább, még mi mindent. A vírusok zöme nem tűnik csak úgy el, de a megfelelő oltási stratégiával sok esetben kordában lehet tartani őket. Nyilvánvalóan mindennek megvan a veszélye, de ezek ma már annyira elenyészők ahhoz képest, ahány életet meg tudunk menteni, hogy erre alapozni nevetséges.

– Az oltásellenesek mégis egész sikeresek a meggyőzésben. Mi lehet ennek az oka?

– Az emberek jellemzően rettegnek az ismeretlentől, a betegségektől. A tudományos ismeretek befogadása időt és türelmet, odafigyelést és megértést igényel, ezzel szemben valami ostobaságot állítani sokkal egyszerűbb. Felesleges az indoklás, elegendő „ex cathedra” megnyilvánulni, és pont. Az efféle híreket könnyű befogadni. Holott ha megnézzük, az oltásoknál a kockázatoktól extrém mértékben eltolódik az arány a jótékony hatások felé.

– Mennyit dolgoztak mondjuk márciusban és mostanság, hogy lecsengőben a vírus?

– Talán most több a munkánk, mint március–áprilisban volt. Ahogy akkor, úgy most sem ritka a tizenhat órás műszak. De az ember az ilyen helyzetben nem az órát nézi, hanem megy előre. Ahogy szaporodnak a tudományos eredmények, olyan mértékben gyarapodnak a kérdések. A pécsi labor részt vett és vesz a kutatásban, valamint a diagnosztikában is. Most, hogy újraindult az élet az egészségügyben, rengeteg, a korábbinál jóval több tesztelés szakadt a nyakunkba.

– Mennyien dolgoznak a laborban?

– A vészhelyzeti protokoll idején tizenöten voltunk, most ez csökkent egy tucatra. Próbáljuk megosztani a diagnosztikát és a kutatásokat, lévén egyikkel sem lehet leállni, ám egyik sem mehet a másik rovására.

– Bizonyos hangok szerint az egész történet túl volt dimenzionálva.

– Ez a gondolat legalább olyan veszélyes, mint az oltásellenesség. A kormány időben meghozott és jó döntései gyakorlatilag és nagyban segítették, hogy a járvány hazánkra csak ilyen csekélyet tudott „ütni”. A kabinet mögött természetesen ott állt a szakma, de önmagában a legjobb intézkedések sem érnek semmit, ha az emberek nem hisznek bennük. A lakosság döntő részét dicséret illeti, mert az emberek betartották a korlátozásokat annak ellenére is, hogy ez az életvitelükben számos nehézséget okozott. A vírus nem a szerencse mentén szerveződik, fertőz. Lehetett volna itt is „Olaszország”, rengeteg fertőzöttel. A mi sejtjeink is ugyanolyanok, mint például Lombardia lakóié. Mi azonban komolyabban vettük a veszélyt, mint ők. A mobiladatok demonstrálják, hogy hazai régiónként hetven-nyolcvan százalékkal esett vissza a mozgás. Zárásként pedig egy gondolat: személyes félelmem, hogy a „túltolást” emlegető hangok elaltatják a veszélyérzetet. Ha esetleg jön egy újabb hullám, akkor pontosan ezen vélemények okán lesz esélyes a sikertelenség. Most nem a pezsgőbontás, hanem a felkészülés ideje van, ezt célszerű észben tartani.

Forrás: magyarhirlap.hu
Fotó: Illusztráció