Márki-Zay Péter

Ellopott kastélyút? Babakötvények? Felszabadulás? Hogyan jutottunk a szabadon fejlődő Vásárhelytől a fizetésképtelen Vásárhelyig? A város legnagyobb politikai kampányát vesszük nagyító alá.

Márki-Zay Péter 2018 februárjában állva hagyta a Fidesz akkori polgármesterjelöltjét, majd két év alatt felépített egy világot, amely a tavaly őszi önkormányzati választás elsöprő sikerét is elhozta neki. A vásárhelyi baloldal régen várt bajnoka – akit mindeddig csak Lázár János tudott legyőzni a 2018-as országgyűlési választáson – most szembetalálkozott eddigi legnehezebb ellenfelével: a valósággal.

Néhány hónap telt csak el, és a Fejlődjön szabadon Vásárhely diadalittas ideájától hirtelen a megszorítások, a fizetéscsökkentés, az intézményi és városházi dolgozók közötti kettős mérce és az elbocsátások rideg, kijózanító valóságába csöppentünk. Csődben van a város. Mindezzel már több cikkben is foglalkoztunk, ezért most más utakra csábítjuk az olvasót! A járvány okozta váratlan helyzet ugyanis olyan ritka pillanatot hozott, amikor bepillanthatunk a politika színpadának csillivilli kulisszái mögé, megláthatjuk, hogy a királyi palota kartonpapírból van, a színpad félelmetes, narancssárga sárkányát pedig valójában kötelekkel és kerekekkel mozgatják.

Valóság 2.0

Márki-Zay Péter 2018-ban felszabadította Hódmezővásárhelyt, megszüntette a korrupciót, megszervezte a város új, felelős gazdálkodását, és elhozta a szabadon fejlődés időszakát.

Mi ezzel a mondattal a baj?

Ha a politika oldaláról nézzük: semmi. Jól felépített történet, adott egy jelölt, aki szent célokért: a szabadságért és a fejlődésért, valamint az egyetemes politikatörténet talán legáltalánosabb mumusa, a korrupció ellen küzd, és sikerre viszi a közösségét. Természetesen a sikeres előadáshoz kell egy jó főszereplő, aki porszívóügynöki profizmussal értékesíti magát mint terméket: erőteljesen kommunikál, hitelesnek tűnik, ki tudja használni az országos sajtó nyújtotta lehetőségeket, érzi a politikai történetmesélés lényegét, de persze az sem árt, ha mindeközben nem fél alkalmazni a meggyőzés sötétszürke zónájában lappangó módszereket. Márki-Zay pedig ilyen: ha kellett, könnyes szemmel mesélt a vásárhelyiek elnyomásáról, ha kellett, olyan bombasztikus történeteket szállított az országos sajtónak, mint az őt figyelő kamerarendszer (amelyet azóta a polgármester szépen csendben még bővített is), és persze mindig volt egy vérlázító példája a várost tönkre tevő, rabigába hajtó politikai ellenfeleiről. A polgármesterjelölt szépen lassan hőssé, a Fidesz főgonosszá vált. A jól felépített politikai történetmesélés két választás sikerét is elhozta. Ha azonban a fenti mondatot a valóság oldaláról nézzük, már komoly kérdésekkel találjuk szembe magunkat.

Szabadság, elvtársak!

Valójában miből is szabadultunk fel? Almási István rémuralmából? Talán nem volt Vásárhelynek még egy olyan polgármestere, akit annyian szerettek, mint őt. Lázár János zsarnoki irányításából? Az országgyűlési képviselő akkoriban már lényegesen kevesebbet foglalkozott Vásárhellyel, ráadásul még ugyanabban az évben, tehát 2018-ban az általa kapott legtöbb vásárhelyi szavazattal újraválasztották. Nos, a felszabadítás – mint a történelemben már megtapasztalhattuk – ezúttal sem volt más, mint az új hódító önmarketingje. A sikeres politikai kampány eleme, amely elhitette az egyszeri választópolgárral, hogy egy fontos, történelmi esemény részese, és a szavazatával valójában nem is az aktuális jelöltet juttatja hatalomra, hanem a saját jövőjét változtatja meg. A nagy forradalom azután általában kimerül abban, hogy az új vezető kirúgja a régi munkatársait, szimpatizánsait, és a sajátjait ülteti a helyükre. A csoda mint máskor, ezúttal is elmaradt.

A korrupció felszámolása

A politikai történetmesélés fontos alapvetése, hogy ellenfelet jól kell választani. És, ugyan, ki ne utálná a korrupciót? Talán nincs az egyetemes politikatörténetnek ennél univerzálisabb és gyűlöltebb bűne, egyszersmind gyakrabban alkalmazott vádja: a politikus meglopja a rá bízott közösséget. A recept egyszerű: vádold meg, mosd össze az ellenfeled a korrupcióval, legyen ő a bűnös, te a jó, és a választók melletted döntenek. Jó és rossz között könnyebb dönteni, mint két jelölt vagy városvezetői program között. A sikeres előadáshoz még egyértelmű bizonyítékokra sincs szükség, elég, ha ügyesen kevered a valóságot a fikcióval. Mire gondolunk?

Például a babakötvény ügyére, amely bombaként robbant, és sokakat győzött meg arról, hogy a várost korábban bizony patás ördögök vezették. Pedig miről van szó? Arról, hogy az önkormányzat nem utalta át a saját pénzét egy másik, szintén általa kezelt számlára, mert arról még hosszú évekig nem kellett senkinek sem utalnia az általa létrehozott kedvezményprogram keretében. Soha senki, még talán Márki-Zay Péter sem mondta, hogy akár egyetlen forintot is bárki elvett volna. Soha senki nem mondta, hogy bárkit is ezzel kár ért. Mégis, sokan azt érezték, nagy disznóság történik.

Vagy nézzük az „ellopott” kastélyutat! Az érintett, csak a vadászházhoz vezető bekötőút jogi helyzete a tanácsrendszer vége óta vitatott (eredetileg a házhoz tartozott, de volt tsz-tulajdonként az önkormányzathoz csatolta egy általános jogszabály). A vadászházat működtető cég ügyvédje besétált a városházára, és azt mondta: tegyünk pontot a jogvita végére, a társaság megveszi, vagy kész bérleti díjat fizetni a bekötőútért. Az ügyvéd elmondása szerint a városházának még csak tudomása sem volt arról, hogy a rövid útszakasz városi tulajdon, ráadásul a megvétel bevételt is jelentett, Márki-Zay szemében azonban kigyulladt a fény: hiszen a vadászházban Lázár Jánosnak is tulajdonrésze van! Már el is kezdődhetett a kampány! A batidai szántóföldek között futó, rövid, elfeledett, semmilyen forgalmat nem bonyolító bekötőútból hirtelen a korrupció minden kétséget kizáró bizonyítéka lett. De kit is loptak meg? És mivel? Ez már nem érdekes…

Démonok között

A fenti példákat hosszan folytathatnánk. Beszélhetnénk arról, hogyan vált Havasi Katalinból egy kevesebb mint 5 ezer forintos reptéri illeték miatt tolvaj, hogyan lettek a városháza tornyának egyik lomtárként használt helyiségében talált régi borosládák a város tönkretételének mindent kizáró bizonyítékai, hogyan tették a babakötvény ügy hazugságára rámutató Bán Csabát közellenséggé, ahogyan arról is, hogyan festhetjük magunkat jól gazdálkodó, sikeres városnak jó gazdálkodás és sikerek nélkül. A kommunikációs városvezetés eddig sikert sikerre halmozott, hiszen nem volt más tét, csak az ellenfél démonizálása, a múlt eltörlése és megváltoztatása, valamint a küzdelem folyamatos fenntartása. A harcban ugyanis nincs idő kérdésre, gondolkodásra. Hogyan sikerült felépíteni Vásárhely eddigi legnagyobb politikai kampányát? És mi okozza az első komoly törést Márki-Zay kétéves menetelésében? Következő cikkünkben erről is lerántjuk a leplet!