Ellenzéki tévedések újrahangszerelve

Míg a balliberális kormányok 2002 és 2010 között a segélyalapú gazdaságban hittek, addig a nemzeti oldal a 2010-es kormányváltást követően alapvető fordulatot ért el a munkaalapú gazdaság megteremtésével – mutatott rá összehasonlító elemzésünkben Deák Dániel politológus.

A koronavírus-járvány gazdasági hatásainak kezelésénél ismét előjött az a régről ismert gazdaságfilozófiai vita, ami a 2008-as gazdasági világválságot követő években is meghatározta a politikai közbeszédet – jelentette ki lapunknak Deák Dániel politológus annak kapcsán, hogy az ellenzéki pártok újrahangszerelték a régi nótát, a segélyezést. Újra feltették azt a lemezt is, hogy ebben a válságban alapvetően munka nélkül megszerezhető jövedelmeken keresztül kell kihúzni az embereket a csávából. A XXI. Század Intézet vezető elemzője úgy fogalmazott ennek kapcsán, hogy míg a balliberális kormányok 2002 és 2010 között a segélyalapú gazdaságban hittek, addig a nemzeti oldal a 2010-es kormányváltást követően alapvető fordulatot ért el a munkaalapú gazdaság megteremtésével.

Deák szerint a rossz emlékű, segélyezésre épülő balliberális felfogással az a legnagyobb probléma, hogy az inaktivitásra késztet nagyon sok embert, ahelyett hogy munkával teremtenék maguknak elő a megélhetéshez szükséges napi betevőt. A segélyalapú politikának nincs meg a fedezete a költségvetésben, 2010 előtt éppen emiatt kellett rendre a nemzetközi hitelintézetekhez fordulnia Magyarországnak, hogy finanszírozni tudják a segélyeket. Így nőtt meg jelentősen az államadósság, aminek következtében a jövőjét élte fel az ország.

Az elemző úgy véli, a munkaalapú társadalomnak köszönhetően 2010 és 2020 között dinamikusan nőtt a foglalkoztatottak száma, 2020 elejére a rendszerváltoztatás óta nem látott magasságban volt a munkavállalók száma. Rámutatott, ezzel párhuzamosan az álláskeresők száma is rendkívül alacsony szintre csökkent, ezért már nem a munkanélküliség, hanem a munkaerő­-hiány jelentett kihívást a vállalkozások számára. Ennek a változásnak köszönhetően a 2010 előtti időszakhoz képest sokkal dinamikusabb lett a gazdasági növekedés, ráadásul az államadósság is évről évre tovább csökkent. Deák Dániel fontos változásnak tartja, hogy egészségesebb gazdasági szerkezet és társadalomkép alakult ki, hiszen azok az emberek, akik korábban segélyből éltek, a munka világában sokkal több jövedelemre tettek szert. Ez pedig azzal a következménnyel járt, hogy a gazdaság vérkeringésébe bekerülve a növekvő fogyasztás is növelte az ország teljesítményét. Így sikerült csökkenteni a mélyszegénységben élők számát is, hiszen míg a segélyezési politika konzerválja a hátrányos helyzetben élők mindennapjait, addig a munka lehetőségének megteremtése a kitörést jelentette százezrek számára.

Az elemző felhívta a figyelmet: a segélyalapú felfogás éveiben, 2002 és 2010 között nem volt egyetlen olyan év sem, amikor csökkent volna a munkanélküliség Magyarországon, 2002-ben például csaknem hat százalék volt az álláskeresők aránya, a 2008-as globális pénzügyi válságot megelőző évben már majdnem nyolc százalék.

Megjegyezte, 2010-ben pedig már jóval tíz százalék fölé nőtt az álláskeresők aránya. Ezzel párhuzamosan a foglalkoztatottak száma is elkeserítően alakult: a 2010 előtti időszakban a magyarok kevesebb mint hatvan százaléka dolgozott csupán. Ezzel az adattal egyébként Európa szégyenpadjára kerültünk, hiszen még a kelet-európai országokban is alacsonynak számított ez a foglalkoztatottsági szint. Közben a reálbér is csökkent – tette hozzá. Ráadásul egyetlenegy olyan esztendő sem volt, amikor ne lett volna magasabb a pénzromlás három százaléknál, 2007-ben például nyolc százalékkal ért kevesebbet a pénzünk a boltokban, mint az azt megelőző évben.

A segélyalapú gazdasággal történő szakítás hatására 2010 óta évente átlagosan 2,8 százalékkal nőtt a gazdaság teljesítménye, ami a válságkezelés után, 2013-tól évi 3,8 százalék lett. Ehhez hasonló növekedést korábban csak a külföldnek történő eladósodás mellett tudott elérni Magyarország – mutatott rá Deák.

Forrás: magyarhirlap.hu