„Vérbíró.hu”-botrány: liberális jogvédő szervezetek is elítélik Márki-Zay listázását

Az önkormányzati sajtó nem nevezhető szabadnak és függetlennek. Merthogy egész egyszerűen nem az. A politika által gründolt és támogatott média nem felelhet meg ezeknek a kritériumoknak – tette tisztába az olvasói támogatásból működő, balliberális értékrendű, független lap főszerkesztője. Tehát Vásárhelyen is be lehet fejezni az ezzel kapcsolatos hazudozást!

Alaposan helyrerakta médiaalapító Márki-Zay Pétert a Mérce főszerkesztője, Diószegi-Horváth Nóra. A Szegő Tamás-díjas újságíró egyszer és mindenkorra tisztába tette a fogalmakat, egyértelműsítette, mi fán terem az az ellenzéki, önkormányzati sajtó(birodalom), melyet a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke országosan elképzelt, s melyet Hódmezővásárhelyen el is kezdett gründolni az önkormányzati HVSZ Zrt.-n belül. A Mérce főszerkesztője amondó:

nevezzük nevükön a dolgokat. Az önkormányzatok által finanszírozott, kiadott, avagy ilyetén módon a politika által befolyásolt sajtótermékek fontos szereplői a piacnak, viszont ad 1) nem szabadok; ad 2) nem függetlennek.

Sem Vásárhelyen, sem máshol az országban. Hiszen fából nem lehet vaskarikát készíteni, még akkor sem, ha Márki-Zaynak hívják a kovácsot.

Diószegi-Horváth Nóra bemutatja, a vásárhelyi polgármester a napokban a Népszavának azt fejtegette, hogy egy erős önkormányzati szövetségre van szükség, amelyben az ellenzéki városok tömörülhetnek, és amelynek a választásokra való felkészülés mellett „a független sajtó fejlesztése” az egyik legfontosabb feladata. „Szeretnénk létrehozni egy független hírszolgálatot, amolyan ellenzéki MTI-t: az ellenzéki városok és a budapesti kerületek médiumai megosztanák egymással anyagaikat, így terjesztve azokat a híreket, amelyek nem jutnak el az emberekhez a közmédián és a megyei lapokon keresztül. Akár egy közös internetes felületet is létre lehetne hozni, ahová fel lehetne tölteni az anyagokat. Ezeket a híreket, valamint a platformot minden kormánykritikus erő használhatná” – nyilatkozta a politikus.

A Mérce főszerkesztője szerint viszont „ebből is látható, hogy Márki-Zay Péter kissé rá van feszülve a sajtókérdésre”, ami azért probléma, mert korábban nem egyszer támadta az ellenzéki, balliberális médiát is az ellenzéki politikusokkal szembeni kritikus anyagaik miatt. „Minden sajtóval kapcsolatos meglátása egy irányba mutat: a független sajtó elhiteltelenítésére. És ez – khm – baj. Mert amikor például Márki-Zay Péter azt kritizálja, hogy a független sajtóban ellenzéki politikusokat lejárató (amúgy ez vajon mit jelent?) anyagok jelenhetnek meg, akkor azért felszalad az ember szemöldöke. Mire gondolt a költő? Mert azt ugye azért nem gondoljuk komolyan, hogy pusztán azért, mert nem szeretjük a NER-t, elfelejtjük, hogy az ellenzéki térfélen is pattoghatnak gyanús labdák? Vagy azt nem kéne megírni? Netán azt sugallja a hódmezővásárhelyi polgármester, hogy olyan lejárató anyagok jelentek meg a független sajtóban, amelyeknek nincs valóságalapja? Mert ez viszont már elég súlyos vád ahhoz, hogy ne csak úgy általánosságban beszéljen a független sajtóról…”– fogalmaz.

Diószegi-Horváth Nóra súlyos bírálattal illeti Márki-Zay mestertervét, hogy az önkormányzatok lapjai összeállva ellenzéki MTI-t hozzanak létre, cserélgetve egymás között a híreket. Ez ugyanis megint nem szól másról, mint a média politikai befolyásolásáról.

„Az, hogy Márki-Zay Péter ennyire hangsúlyozottan kommunikál a sajtó állapotáról, elég jól példázza, miféle közvélekedés folyik ma a politikusi térfélen a sajtó birtoklásáról. Van a miénk meg a tiétek, és ebben benne foglaltatik az is, hogy ahogy a kormánypárti sajtó az ellenzéket ekézi és a kormányt ajnározza, úgy az ellenzéki sajtónak is ez az elvárt feladata: hogy csupa rózsaszín cukormázba forgatott, és cukorgyönggyel beszórt hírt írjon az ellenzék tevékenységéről, és sárba tiporjon mindent, amit a kormány csinál. Márki-Zay nem egyedül van ezzel a közvélekedésével – nem sokkal az őszi önkormányzati választás után például Horváth Csaba, Zugló polgármestere az Átlátszónak ment neki teljes lendülettel, megmutatva, hogyan is gondolkodik a sajtó szerepéről a közéletben. És ugyanígy találkozunk újságíróként úton-útfélen olyan megjegyzésekkel, hangsúlyokkal ellenzéki pártok-politikusok irányából, hogy miért kell ezt vagy azt az ügyet feszegetni ahelyett, hogy a kormányt ütnénk?” – folytatja.

A Mérce főszerkesztője szerint „kívánatos lenne, ha ellenzék úgy általában véve nem a sajtóval lenne elfoglalva. A független újságírás ugyanis akkor tudja betölteni funkcióját, ha békén hagyják.” E tekintetben problematikusnak nevezi, „ha egy ellenzéki polgármester akarja megmondani, hogyan kéne kinéznie a független sajtónak (mármint annak, amit ő annak nevez).”

Emlékeztet: a Magyar Újságírók Szövetsége és a Nyomtass te is! mozgalom nemrég felvetette, hogy az ellenzéki városok hozzanak létre közös pénzalapot, és támogassák azzal a már meglévő független vidéki sajtót. A pénzalapot a MÚOSZ kezelné, és szakmai kuratórium döntene a pénzek odaítéléséről. Márki-Zay szerint viszont erre azért nincs lehetőség, mert nem venné ki jól magát, ha a helyi adófizetők pénze „másutt” kerülne felhasználásra: „anyagilag senkit sem tudunk támogatni, de ez nem is a megyei jogú városok feladata, a pártok milliárdokból gazdálkodnak, erre nekik kell forrást találniuk.”

Diószegi-Horváth Nóra viszont felhívja a figyelmet, mennyire hamis(kás) és őszintétlen az MMM-elnök kommunikációja. Rámutat: ebben az összefüggésben különösen izgalmas és pikáns, hogy a Márki-Zay által gründolt új vásárhelyi sajtóbirodalomnak „mégis az önkormányzat vagyonkezelő cége a tulajdonosa, és innen nézve kérdőjeleződik meg leginkább, mit gondol függetlennek a hódmezővásárhelyi polgármester, ha egy, a befolyásmentességre legalább garanciákat kereső megoldást nem tekint kivitelezhetőnek…”

A Mérce főszerkesztője tehát lerántja róla a leplet:

a Márki-Zay által elképzelt önkormányzati ellen-MTI sajnos nem más, mint az ellenzéki politikai haszonszerzés (propaganda) melegágya. Semmiképp sem nevezhető közszolgálatiságnak, mert finoman szólva sem garantálható a minden politikai oldaltól való függetlenség.

„Ha ellenzéki politikusok, önkormányzatok azzal a céllal hoznak létre sajtót, sőt sajtóbirodalmat, hogy ellentartsanak a kormányzati erőfölénynek, és a nap végén megszerezzék tőlük a hatalmat, akkor az minek számít, ha nem politikai haszonszerzésnek? Hogy hihetnénk, hogy független és objektív marad az a sajtó, amelynek deklaráltan az a célja, hogy megszólítson potenciális választókat, és őket kritikus anyagokkal bombázva arra buzdítsa, hogy váltsák le a kormányt? – teszi fel a kérdést. Majd így összegez:

„Félreértés ne essék: nem baj, ha van ilyen. Csak akkor nevezzük annak, ami. És ne használjuk rá a független sajtó kifejezést, mert nem az.”

Diószegi-Horváth Nóra végül arra is kitér, jó lenne, ha az önkormányzatok nem hitetnék el azt, hogy az általuk működtetett lapok töltik be a független sajtóban keletkezett űrt. „Mert azzal egyrészt becsapják a saját olvasóikat és választóikat is – és nagyon nem mellesleg tovább erodálják a független sajtó renoméját (és ezzel veszélyeztetik a fennmaradását is az olyan lapoknak, amelyek például kisebb-nagyobb részben olvasói támogatásból élnek).”

A Mérce mellett a szintén balliberális Hírklikk is élesen bírálta Márki-Zay innovációját. Föld S. Péter főmunkatárs úgy fogalmaz: nem „ellenzéki” MTI kell, hanem pártoktól független hírszolgáltatás, olyan, amelyik tisztességesen és magas szakmai színvonalon dolgozik.