A hét embere: Walterné Böngyik Terézia szerint a pedagógus küldetése, hogy kihozza a gyermekekből a legjobbat

Hagyomány és természetesség – ez a két jelszó jellemzi a karácsonyt Walterné Böngyik Teréziánál. A Szent István Általános Iskola igazgatója ebben az időszakban kizárja a külvilágot és csak a családtagjaival törődik, ugyanis év közben kevés időt töltenek együtt.  

– Elérkezett a szeretet ünnepe, az év vége. Hogyan és kikkel tölti ezeket a napokat?

– A karácsonyra való készülődés nálunk már advent első vasárnapján megkezdődik. A lányom Budapesten dolgozik, a fiam az Erasmus program keretében Németországban tanul, azonban ilyenkor az internetnek köszönhetően láthatják, ahogy itthon meggyújtjuk az első gyertyát. Az ünnepre és az egymásra hangolódás már ekkor elindul. Az utolsó láng meggyújtására pedig mindenki hazaér és a január elejéig terjedő időszakot együtt töltjük.

Nálunk egyébként a hagyomány és a természetesség az ünnep két jelszava. Ezáltal olyan ajándékok kerülnek a fa alá, amiket közösen készítünk el, például édességeket, süteményeket és még a szaloncukrokat is.

– Az édességekről már szó esett, de mi lesz még az ünnepi menü?

– A hagyományőrzés ezen a területen is megnyilvánul. A nagyszüleimtől kiváló recepteket örököltem, és szeretném, ha ezeket majd az unokáim, dédunokáim is megismernék. A hagyományos húslevesek nélkül nem kezdődhet el a karácsony, de ugyanilyen fontos a töltött káposzta, a halászlé, a sült kacsa, a sertéssült és a bejgli is.

Az asztalt is évek óta ugyanúgy terítjük meg és mindig az a szőttes terítő díszíti, amit a nagyszüleimtől örököltem. Enélkül nem lehet karácsony, mivel nagyon szeretjük: a család összetartozását jelképezi. Emellett egy almát annyi felé osztunk, ahányan vagyunk. Nagy boldogság, hogy egyre több felé kell vágnunk a gyümölcsöt, ugyanis gyarapodik a család. Idén 12 szelet lesz.

– Hogyan telik a két ünnep közötti időszak?

– Már leporoltuk a régi társasjátékokat, például azt a Gazdálkodj okosant, amivel még régen én is játszottam. Továbbá például színházba megyünk, és megpróbálunk minél több közös élményt szerezni – ezzel ajándékozzuk meg egymást, nem tárgyakkal. Kizárjuk a külvilágot, csak a család kerül a középpontba, hogy a jövő év kihívásainak feltöltődve vágjunk neki.

– Ha már a jövő: milyen éven van túl és mit vár 2020-tól?

– Mindent pozitívan értékelek a mindennapokban és vallom, hogy mindenből lehet tanulni. A saját sikereinket meg kell becsülni és a mások eredményeinek örülni kell. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert egy erős család áll mögöttem és egy olyan iskolát vezetek, amelynek sikeresek a diákjai. A Szeretem Vásárhelyt Egyesület által pedig közösségi munkát is végzek, így nem hiszem, hogy bármiért is szomorkodhatok. A legstabilabb a háromlábú kisszék: a család, a munka és a közösségi élet egyensúlyban van az életemben. Ha a következő év is ennyit ad, mint 2019, akkor úgy gondolom, nem lesz okom panaszra.

Fotó: Archív