"Legyen béke Hódmezővásárhelyen!" – így nyilatkozott Grezsa István a Mandinernek

Békét szeretne szülővárosában, Hódmezővásárhelyen Grezsa István, aki függetlenként, de a Fidesz passzív támogatásával indul a helyi polgármesteri tisztségért. Az egykori MDF-es politikus elmondta, miért nem ül le vitázni ellenfelével, Márki-Zay Péterrel; és arról is beszélt, hogy mik a rendszerváltás óta eltelt harminc év tanulságai. A Mandiener.hu interjúja.

„Legyen béke Vásárhelyen!” – olvashatjuk az ön plakátjain. Miért ezt a szlogent választotta?

Harminc éve vagyok a közéletben, és itt Hódmezővásárhelyen is voltak politikai feszültségek, ellentétek az önkormányzaton belül – gondolok itt például a volt polgármester, Rapcsák András felfüggesztésére, a rendszerváltás időszakára. De épp e tapasztalatok birtokában biztonsággal állíthatom, hogy az elmúlt másfél évben kialakulthoz hasonló mértékű megosztottságra Hódmezővásárhelyen eddig nem volt példa. Ezt mind a két egymással szemben álló oldal osztja, vita csak arról folyik, hogy ki okozta mindezt. A Fidesz szerint Márki-Zay Péter polgármester és politikája, a polgármester és köre pedig a Fideszt jelöli meg felelősként.

Ön szerint ki felelős ezért a helyzetért?

Aki ezt a polgárháborút nem lezárni, hanem folytatni akarja.

Tényleg úgy véli, hogy választást nyerhet egy ilyen programmal Magyarországon, ahol a rendszerváltás óta mindenütt erős megosztottság van a politikai erők hívei között, és a harcos retorika a politikai siker receptjének egyik fő összetevője?

Tudom, hogy a 21. században a negatív kampány eredményes eszköz. Mégis az elmúlt másfél év tapasztalata alapján határozott véleményem, hogy ezt kell tennem. Ezen pedig a harcosabb retorikával elérhető rövidtávú haszon reményében sem fogok változtatni. Szerintem nélkülözhetetlen a béketeremtés, túl kell lépni a lövészárok-logikán és október 13-ától tiszta lappal indulni. A béketeremtéshez megkerülhetetlen a jobboldal támogatása, de nem elég! Mindkét oldal és a politikával szemben közömbös emberek számára is ezt az alternatívát hirdetem. Béke nélkül a vásárhelyi politika örökrangadók végtelenített sorozatává fog válni, amelyben az egyik tábor mindig visszavágóra készül a másikkal szemben. Ennek véget kell vetni, mert két szék között könnyen a pad alá eshet a város.

Márki-Zay Péter egy közelmúltban megjelent interjúban azt mondta, a korábbi őt besározni kívánó mocskolódó kampányt követően most „a béke követeiként, a megegyezés híveiként aposztrofálják magukat a fideszes jelöltek”. Önre is utalt ezzel?

Önálló, autonóm jelölt vagyok, a választójogi terminológiával: független polgármesterjelölt. Az MDF alapító tagjaként a mérsékelt konzervatív jobbközép politikában hiszek. Ezt ma Magyarországon a Fidesz-KDNP pártszövetség képviseli. 2009-ben kiléptem az MDF-ből és azóta egyetlen pártnak sem vagyok tagja. A kormánypártoktól is távolságot tartok – még ha értelemszerűen nem is akkorát, mint az ellenzéki pártoktól –, az önállóságot és az önazonosságot nagyon fontosnak tartom. A negatív kampányokhoz semmi közöm, sőt én kértem a polgármester urat Soros Györggyel együtt ábrázoló plakátok eltávolítását. Ezek a pártpolitikai küzdelmek olyan részei, amivel én nem szeretnék foglalkozni, szeretném mindezt meghaladni. Mindig József Attila Ars Poeticájának e sora jut eszembe: „Én túllépek e mai kocsmán”.

Ön az Orbán-kormány egyik kormánybiztosa és a hódmezővásárhelyi képviselő-testületben függetlenként ugyan, de a Fidesz-frakció tagja. Ennek fényében nehéz elhinni, hogy nem a Fidesz jelöltje. Sőt, akár Lázár János bábja.

Elsősorban egy ötvenhét éves háziorvos vagyok. Nagy megtiszteltetés volt, hogy az elmúlt években kormánybiztosként n a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozhattam, hiszen egész életemben szívügyem volt. A városban – részben az orvosi munkám miatt – több ezren ismernek engem, és biztosan tudják, hogy az én személyiségemmel nem fér össze a marionettfigura-szerep. Nem várok ölbe tett kézzel a feladatokra vagy utasításokra, hanem az önálló cselekvésben hiszek. Képes vagyok átlátni, hogy mit kell tennem a városomért. Ezeket a tulajdonságaimat pedig Lázár János is ismeri és azt hiszem, becsüli is. Makacs alföldi ember vagyok, akinek nem diktál senki.

Mégis – ahogy ezt több baloldali portál megírta – közvetlenül azután jelentette be indulását, hogy Lázár János azt mondta, abban bízik, felbukkan egy új jelölt a hódmezővásárhelyi polgármesteri posztra.

Teljesen logikus volt a Fidesz részéről, hogy ebben a nehéz helyzetben az egyik legsikeresebb politikusát tervezte indítani Hódmezővásárhelyen. Abban is biztos vagyok, hogy amennyiben Lázár János ringbe száll Vásárhelyen, megnyerte volna a választást. Éppen az jellemzi a felelősségteljes politikát, hogy képes messzebbre látni a rövidtávú érdekeknél. Ezért dönthetett úgy Lázár, hogy az indulásával még közvetve sem akar hozzájárulni a megosztottság fenntartásához. És ezért dönthetett úgy a Fidesz, hogy végül egyáltalán nem indít saját polgármesterjelöltet. Lázár János és a párt is képes volt előrébb helyezni a város közép-hosszútávú érdekeit a saját rövidtávú hatalmi érdekeinél. Ez a politikai önmérséklet teremtette meg a lehetőségét – bizonyos értelemben az erkölcsi kötelességét is – annak, hogy a saját szakállamra elinduljak. Megjegyzem, a Fidesz a mai napig nem támogat hivatalosan, noha kétségtelen, hogy elfogadni, sőt támogatni látszik az általam hangoztatott békeüzenetet.

Fel sem merült önben, hogy belépjen a Fideszbe?

Többször lett volna erre lehetőségem. A Miniszterelnökség alkalmazottja és Hódmezővásárhelyen a kormánypártok képviselőcsoportjának a tagja vagyok, ez egyértelműsíti, hogy nincsenek ellenérzéseim ezzel a politikai közösséggel szemben. Mégis az MDF-ből való kilépésem óta nem érzem, hogy bármely politikai párthoz csatlakoznom kellene.

Csalódott?

Az MDF története természetesen csalódottsággal töltött el, hiszen mást, többet vártunk a rendszerváltás egyik vezető erejétől. De történt, ami történt. Az MDF vagy akár a Független Kisgazdapárt bukása nagyon sok tanulságot is hordoz a mindenkori magyar politikai elit számára. Kelet-Európában alig-alig maradtak talpon rendszerváltó pártok. Ebből a szempontból épp a Fidesz a kakukktojás, a szabályt erősítő ritka kivétel.

Mik a tanulságok?

Az egyik, hogy a forradalom felfalja saját gyermekeit. Másrészt, hogy a rendszerváltás után Kelet-Közép Európában mennyire felgyorsult az idő. Sokkal gyorsabban öregednek és használódnak el politikai erők, mint az évszázados, bejáratott nyugati demokráciákban. Bár ott is elindultak ilyen folyamatok: a német és a brit konzervatív vagy épp munkáspártok térvesztése megkérdőjelezhetetlen. Mindez jelzi, hogy az egész világon átalakulóban vannak a politikai rendszerek.

Magyarországon több városban ahhoz a taktikához folyamodott az ellenzék, hogy – jellemzően a közelmúltban alapított – civil szervezetek színeiben indít közös jelölteket. Elhasználódtak a pártok? Sikeres lehet ez a politika?

A széttagolt ellenzéki pártok azt gondolják, hogy az egységes kormánypárti tömbbel szemben úgy vehetik fel a versenyt, ha a szavazataikat összeadják. Olyan, korábban kibékíthetetlen ellentétben álló formációk szavazótáborát akarják összeadni, mint a DK és a Jobbik. Hódmezővásárhelyen már másfél éve megtörtént ez. Nem hiszek az ilyen úgynevezett „szivárványkoalíciókban”, mert kódolva vannak bennük az ellentétek. Amennyiben egy ilyen formáció nyerne, azonnal felszínre kerülnének az ellentétek, és nem a választás valódi célja, a települések építése lenne a téma, hanem az, hogy ki mekkora konchoz tud jutni. Egy ország, egy település életében a stabilitás, a kiszámíthatóság nagyon fontos érték. Hódmezővásárhelyen békét szeretnénk, mert politikai „háborús helyzet” van, de a stabilitásra ugyanennyire szükségünk van. Ha nincs valódi politikai alternatíva az ellenzéki oldalon, akkor az ilyen álcák mögé bújás képmutatás. Le lehet győzni a Fidesz-KDNP pártszövetséget a választáson, de ahhoz valódi alternatívát kell nyújtani. Vásárhelyen harminc éven át ugyanarra az oldalra szavaztak az emberek, és épp ezért én nem éltem meg tragédiaként a tavaly februári eredményt. Miért ne lehetne harminc év után új politikai irányt választani? Ami utána történt, az annál nagyobb csalódás volt a számomra. Nem előrelépés és újfajta politikai együttműködés kezdődött, hanem végletes megosztottság és rendkívül sekélyes, agresszív stílusú közbeszéd alakult ki. Most egy nagyobb téttel járó választás előtt állunk. Tavaly tudtuk, hogy másfél évre választunk polgármestert. Idén viszont öt évre választunk városvezetőt és képviselő-testületet, ez pedig akár évtizedekre meghatározhatja a sorsunkat, hiszen ha a közelmúlt polgárháborúja folytatódik – immár öt évig –, Vásárhely fejlődése hosszú időre megbénulhat, a város pedig drámaian lemaradhat.

"Legyen béke Hódmezővásárhelyen!" – így nyilatkozott Grezsa István a Mandinernek 1

Több kutatás is azt mutatja, hogy a magyar választók sokszor az országos politikai pártpreferenciáik alapján döntenek a helyhatósági voksolásokon. Mi okozhatja ezt? A rendszerváltás óta nem érett be a demokratikus politikai kultúránk? Ön szerint jó ez így?

Magyarországon én még nem láttam érdekek szerinti választást. Egyáltalán nem jó, hogy így van, de a magyar választó szerintem az esetek legnagyobb részében az érzelmei alapján szavaz. Lehet, hogy három évtized még nem volt elegendő a változáshoz. A kommunizmusban történt beidegződések hatása sokkal hosszabb. Az önálló gondolkodás és az önszerveződés sokszor inkább valaminek a tagadása érdekében valósul meg, és nem az építés céljából. Közben az sem jó, ha a jelenlegi hibáinkat egy harminc éve megbukott rendszerre fogjuk. El kell jutnunk oda, hogy az érdekeink szerint szavazzunk. Nem szabad összekeverni az országos politikát az önkormányzatival, a helyi ügyek intézésével. Minden település maga döntsön arról, hogy kik vezessék! Itt Vásárhelyen is többen Fidesz-ellenes protestszavazássá alakítanák a választást. Ez tévút. Tagadásból még semmi sem épült, maximum helyben topogást vagy a most nálunk tapasztalhatóhoz hasonló politikai háborút, iszapbirkózást eredményezett. Szerintem minden jelöltnek világossá kell tennie, hogy ki ő és mit akar. Én ezt megtettem, önálló jelöltként azonosítva magam, nem tagadva a Lázár Jánoshoz és a Fideszhez fűződő jó kapcsolataimat. Önállóan alkotok programot és képes vagyok különböző érdekeket is összehangolni Hódmezővásárhely boldogulása érdekében. Közös nevezője szeretnék lenni a helyi politikának.

Ezek szerint egyetért Vona Gábor elképzelésével, aki szerint a helyhatósági választásokon nem pártok, hanem csak helyi civil szervezetek független jelöltjeinek lenne szabad indulniuk?

Nem, ezt végtelen ostobaságnak tartom, hiszen a többpártrendszeren alapuló parlamentarizmus olyan érték, amely nélkül a demokrácia üressé válik, és aki ezt megkérdőjelezi, az szerintem nincs tisztában a realitásokkal.

Miért nem ül le vitázni Márki-Zay Péterrel?

Vásárhelynek nem még több, hanem kevesebb vitára van szüksége, mint eddig. Különösen, ha a politikusok egymás közötti és az emberek feje fölött zajló vitákra gondolok. Az elmúlt másfél év céltalan politikai csatározásaiba nem kívánok belefolyni: se önként, egy polgármesterjelölti vita keretében, se kényszerűen, rágalmakra, kegyeletsértő kampányakciókra reagálva. Nem veszem fel a kesztyűt: a régi vitákat lezárni akarom, nem folytatni vagy legitimálni.

Milyen kegyeletsértő kampányakciókra gondol?

Az ügy Vásárhelyen nagy port kavart. A polgármester úr néhány hete olyan rágalmakkal illetett engem és a családomat, amelyek alapján akár joggal tarthatnám vitaképtelennek is. Édesapámról, aki huszonnyolc éve elhunyt és népszerű iskolaigazgató volt, akire szeretettel emlékeznek az emberek, azt állította, hogy ügynök volt. Ez természetesen hazugság. De a polgármester úr az állítólagos házasságon kívüli gyermekem után is nyomoz. Azon túl, hogy nem tudok róla, hogy lenne, azt sem értem, hogy mi köze az egésznek az önkormányzati választáshoz. Mindezek tükrében viszont tökéletesen látható, hogy nem egy korrekt, programalapú vitára kerülne sor kettőnk között, az egésznek sokkal inkább a hangulatkeltés lenne a célja.

Márki-Zay ezeket nem állításként fogalmazta meg, hanem mint felmérésben megjelent pletykát ismertette, és bocsánatot is kért azért, ha félreérthető volt.

Felemás módon bocsánatot kért ugyan, de ezt is inkább csak arra használta, hogy még egyszer elismételje a már általa is hazugságnak nevezett, addigra hétszer-nyolcszor elismételt vádakat. Ez a hatalmi játék megy másfél éve Vásárhelyen, és ez nem folytatódhat további öt évig. Ez ugyanis nemcsak a város közhangulatát teszi tönkre, hanem a fejlődését, gyarapodását is veszélyezteti. Elég volt. Legyen béke Vásárhelyen!

"Legyen béke Hódmezővásárhelyen!" – így nyilatkozott Grezsa István a Mandinernek 2

Amennyiben önt választják meg, mit fog tenni a következő ciklusban? Mik a tervei?

Egy komplex közlekedésfejlesztési programot fogunk megvalósítani, amely Hódmezővásárhelyt a legjobban járható magyarországi várossá teszi. Ez – részben – a Tram-train beruházásra épülne: útfelújítások, a vasútállomás felújítása és számos egyéb fejlesztés szerepel a terveink között. A Honvédelmi Minisztériummal együttműködve kórházfejlesztésbe kezdenénk; szeretnénk ötven új, klimatizált, önálló fürdőszobával ellátott kórtermet építeni, és egy MR-készüléket telepíteni az intézménybe. Komoly zöldprogramot hirdettünk,az önkormányzati intézményekből kitiltanánk a műanyag palackokat és zacskókat, tízezer fát ültetnénk és a jelenlegi faállomány egészségügyi állapotvizsgálatát is tervezzük, elkerülendő az esetleges baleseteket. A Modern Városok Program keretében az oktatási intézmények felújítása mellett száztizenhét kilométer külterületi kerékpárút építése is tervben van, ami teljesen új perspektívát nyújt az itt lakóknak. Komoly utánpótlás-sport fejlesztési programot hoztunk létre, amely az egyébként is kiváló hódmezővásárhelyi sport-infrastruktúrára épül.

Ha polgármester lesz, mi lesz a kormánybiztosi munkájával és az orvosi hivatásával?

A kormánybiztosi és a polgármesteri tisztség összeférhetetlen, a városvezetői feladat számomra nem mellékállás. Ami az orvoslást illeti: úgy fognám föl, hogy nem felfüggesztem vagy abbahagyom a hivatásomat, hanem új módon gyakorlom: az egyes emberek gyógyítása helyett ezentúl a közösség, a város sebeinek a begyógyítására, Vásárhely testi-lelki egészségének a megőrzésére, „roborálására” törekednék. Nagyatádi Szabó István híres mondatát vallom magaménak: „nem sebeket ütni, hanem sebeket gyógyítani jöttünk a parlamentbe!”. Én is sebeket gyógyítani jöttem és ez, azt hiszem, rá is fér Hódmezővásárhelyre.

Forrás: mandiner.hu