Helyettes államtitkár: új módszerekre van szükség a felsőoktatásban

A korábbi hírekkel ellentétben mégsem úgy alakítják át a szakképzést, hogy radikálisan csökkentik a választható szakmák számát, ehelyett az egész Országos Képzési Jegyzéket megszüntetik, és egy teljesen új, korszerűbb rendszert állítanak fel — értesült a Magyar Nemzet.

Alapszakmákat ezentúl kizárólag iskolarendszerben lehet majd oktatni, a felnőttképzésben viszont nem lesz korlátozás, annyi specializáció és részszakképesítés jelenhet meg, amennyit a munkaerő­piaci helyzet éppen indokol.

Régóta kommunikálja már a kormány, hogy kétszáz alá kell csökkenteni az iskolában tanulható szakmák számát. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) viszont az ágazat szereplőivel való egyeztetések során arra jutott, nem az a megoldás, ha a jelenlegi rendszert fazonírozzák, hanem inkább létrehoznak helyette egy teljesen új, korszerűbb struktúrát.

Pölöskei Gáborné, a szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár lapunknak elmondta, hogy az Országos Képzési Jegyzékre (OKJ) épülő rendszer elavult, ezért olyan szisztémát alakítanak ki helyette, amely jobban igazodik a gyorsan fejlődő gazdasági környezet igényeihez.

– A gazdasági, technológiai környezet gyors változásai következtében újabb és újabb szakmák jönnek létre. Nem várható el az iskoláktól, hogy ezt kövessék, viszont az elvárható, hogy képzéseik széles szakmai alapokat biztosítsanak a tanulóiknak az alapszakmák elsajátításakor – hívta fel a figyelmet.

A jövő évtől felálló új rendszer tehát két lábon fog állni: lesznek az alapszakmák, amelyeket iskolarendszerben, tehát az ötéves technikumban és a hároméves szakképző iskolákban lehet majd megtanulni. Ezek a képesítések széles alaptudást biztosítanak majd. A másik csoportot pedig a rugalmasabb kereteket biztosító, rövidebb idejű, speciális szaktudást nyújtó szakmai képesítések alkotják, amelyeket kizárólag felnőttképzésben lehet oktatni.

Az alapszakmák száma a jelenleginél valóban alacsonyabb lesz, ezek körét a gazdasági szereplők közreműködésével létrejött ágazati készségtanácsok bevonásával alakítják ki, és számuk várhatóan nem haladja majd meg a 180-at. A felnőttképzéseket, specializációkat azonban nem fogják korlátozni, hiszen a gazdaság, illetve a munkaerőpiac igényeinek megfelelően dinamikusan változhat, hogy mikor milyen képzések indítására van szükség.

A helyettes államtitkár kiemelte: az alapszakmák elsajátítására továbbra is lehetőségük lesz a felnőtteknek is, sőt ők még rövidebb idő alatt is végezhetnek. – Miután iskolarendszerben a második szakma elsajátítása eddig is ingyenes volt, és ezen nem javaslunk változtatást, így a képzés természetesen nem drágul, viszont rövidebb idő alatt lesz megtanulható – szögezte le.

Pölöskeiné úgy fogalmazott, hogy a felnőttek képzését rugalmasabb, korszerűbb rendszerben fogják biztosítani. – Bár a felnőtt képzők a közel 180 alap-szakképesítést nem oktathatják, a részszakképesítések és az egyéb szakmai képesítések oktatásába bekapcsolódhatnak, ami akár több mint ötszázféle képzést jelenthet. De ezek számát a piaci igények fogják változtatni, hiszen a szakmák specializálódnak, újabb munkakörök jelennek meg – magyarázta a helyettes államtitkár, aki szerint az új felállás lényege, hogy az iskola a stabil alapokat adja, a felnőttképzés pedig a gyors válaszokat teremti meg az aktuális igényekre. A két rendszer így egymásra épül és hatékonyan reagál az ipar kihívásaira, valamint biztosított lesz az egész életén át tartó tanulás lehetősége.

Megemlítette továbbá, hogy harmadik képzési szintként továbbra is megmaradnak a céges keretek között működő, rövid ciklusú vállalati képzések is, amelyeket szintén nem korlátoz senki.

Az OKJ-s jegyzék összesen mintegy 760 államilag elismert szakmai képzést tartalmaz, ami jóval meghaladja az euró­pai átlagot. Németországban például csak 327, Dániában ennél is kevesebb, mindössze 111 szakma tanulható, még sincs arról szó, hogy ott képzetlenebbek lennének az emberek. A hazai széles választékban számos olyan képzés szerepel, ami máshol nem önálló szakmaként, csak valaminek a részeként jelenik meg, ilyen például az emelőgép-kezelő. Probléma továbbá az itthoni széttagoltság és túlzott specializáltság is: míg a németeknél létezik egy komplex asztalos szakma, addig a magyar OKJ-ban asztalos, műbútorasztalos és asztalosipari szerelő is szerepel.

De sok olyan terület is van, ahol az adott munkakör betöltése a nemzetközi gyakorlatban nem feltétlenül igényel szakképesítést, a magyar ágazati jogszabályok mégis túlzott részletességgel előírják, melyik munka milyen OKJ-s bizonyítványhoz kötött: külön képzések révén lehet valaki pél­dául virágkötő, virágdekoratőr, virágkötő és virágkereskedő, illetve virágbolti eladó. Négyféle képzés ugyanahhoz a területhez nyilvánvalóan felesleges.

Legfőképp mégis az okoz átláthatatlanságot, hogy a magyar OKJ egyetlen keretrendszerben tartalmazza az állam által elismert képesítéseket, függetlenül attól, hogy iskolai rendszerben vagy iskolarendszeren kívül valósul meg az adott szakképzés.

Forrás: magyarnemzet.hu
Fotó: Illusztráció