Ott Anna: még mindig azt tapasztalom, hogy van az irodalom és van a női irodalom

Az elmúlt héten a szegedi Tiszavirág Étterem és Kávéház vendége volt a budapesti Hadik Kávéház művészeti vezetője, Ott Anna.

A többek között Karinthy, Kosztolányi és Móricz által is gyakran látogatott hely, már hosszú évtizedekkel ezelőtt a magyar irodalom egyik központi eleme volt, ami az alkotás folyamatait illette. Nincs ez másként ma sem. Závada Péter, Simon Márton, Kemény Zsófi, Nemes Jeles László, mind-mind ugyanolyan meghatározó alakjai ma a Hadiknak, mint egykoron a Nyugatosok.

A művészeti vezetővel kolléganőnk, Pósa Tamara beszélgetett. A téma a nőiség kérdését és az irodalomban való női szerepvállalást firtatta, minek célja elsősorban az ezen témakörökben jelentkező tabuk döntögetése, nem utolsó sorban pedig a kor Szabó Magdáinak megismerése és említésre méltatása volt.

A Nő a tükörben címszó alatt futó beszélgetés az első olyan beszélgetés volt a Napfény városában, ahol egy nő kérdezett egy másik nőt arról, hogy hogyan sikerült neki a művészet világában, vagy legalább is annak a közelében elhelyezkedni. Hogy mi az oka annak, hogy még mindig kevesebb nő tevékenykedik főállásban ezen a területen, mint sem férfi. Hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy egy nő hivatást válasszon és ne pedig szakmát. Hogy félnek-e az ellenkező neműek az erős nőktől. És, hogy hogyan tud segíteni egy férfi abban, hogy a nő az álmainak éljen, ne pedig a megszokott, társadalom által elvárt normáknak.

Ott Anna: még mindig azt tapasztalom, hogy van az irodalom és van a női irodalom 6

Mit jelent számodra a nőnek lenni?

Általában emberként gondolok magamra, nem nagyon szoktam a nőiségemen gondolkozni. Első blikkre céltudatos, önálló és független nő képét festem, de nagyon élvezem, hogy megélhetem az esendőséget is. Vannak napok, amikor szeretek szépen felöltözni, mára megtanultam a bókokat is elfogadni. Harminchoz közeledve sokat gondolkozom a gyerekvállalásról. Sokáig még nem jutottam a témában, de abban biztos vagyok, hogy nem ettől a szerepemtől fogom majd kiteljesedve érezni magam nőként.

Meg tudod fogalmazni azt, hogy mit ad neked az irodalom, és az olvasás?

Elvált szülők egyke gyerekeként nőttem fel Szentendrén, ahol olyan baráti társaságban szocializálódtam, ahol szinte versenyt olvastunk. A barátaim mind idősebbek voltak nálam, így 14-15 évesen már Márait, Márquezt és Szabó Magdát olvastam. Szóval, nekem a könyv a legjobb. társ, azóta sem telik el úgy nap, hogy ne olvasnék. Imádom azokat a hatalmas utazásokat, amiket olvasás közben átélek, nyitottságra és empátiára nevelt, hiszen rengeteg emberi sorsot ismerhettem meg az olvasmányaim által. Egyetem után szinte rögtön elkezdtem dolgozni a Hadikban, ahol azóta művészeti vezető lettem, közben jött a Société és a Margó Irodalmi Fesztivál. Mostanra az olvasás a fő állásom, hiszen minden program, amit szervezek egy könyvből vagy egy íróból indul ki.

Ott Anna: még mindig azt tapasztalom, hogy van az irodalom és van a női irodalom 2

A munkádból adódóan sok-sok művész megfordul körülötted, mit tapasztalsz mekkora ezekben a körökben a nők részvételi aránya?

Az irodalom még mindig inkább a férfiakhoz kötődik, legnagyobb elődeink férfiak, a kiadók élén leginkább férfiak állnak, az irodalmi díjak rövidlistásai között is csak elvétve találunk nőket. (Idén Takács Zsuzsa nyerte az Aegon Irodalmi Díjat, Szvoren Edina pedig a Libri Irodalmi díjat. Van remény!) Lehet, hogy naiv vagyok, de hiszem, hogy nincs szándékos ellenállás a nőkkel szemben, sokkal sokrétűbb és nehezebb kérdésről van itt szó. Pár hete Mécs Annával, Csepelyi Adriennel és Donáth Mirjammal beszélgettem a Hadik Brunchon az első köteteikről, ekkor mondta Mirjam, hogy az anyaság szuper íróvá tette, hiszen rengeteg élményanyagot kap ettől az új szereptől, csak épp az időt veszik el a gyerekek attól, hogy ebből valóban könyv tudjon születni. Aztán szintén pár hete olvastam Sheila Heti Változások könyve című sikerkönyvét, amiben arról gondolkozik, hogy 37 évesen a társadalom elvárja, hogy nőként gyereket szüljön, neki azonban az alkotás legalább olyan fontos teremtés, mint a szülés. Ez egy a rengeteg lehetséges válasz közül.

Ott Anna: még mindig azt tapasztalom, hogy van az irodalom és van a női irodalom 3

Azok a nők, akik mégis úgy döntenek, hogy hivatást, nem pedig szakmát választanak maguknak és a művészetek, azon belül pedig az irodalom világában kezdenek tevékenykedni, erősebbek az úgynevezett átlagtól? Kelthetnek ezáltal félelmet a férfiakban?

Nem gondolom, hogy ez összefügg, vagy, hogy le lehet ennyire egyszerűsíteni, általánosítani meg pláne nem, szerencsés. Magamról azt el tudom mondani, hogy a munkám egyben az életem egyik legfontosabb szabadidős tevékenysége is, ráadásul olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a barátaimmal dolgozhatok, velük hozhatok létre olyan programokat, amiket a közönség úgy látszik nagyon kedvel, szóval nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy mikor jár le például a munkaidő vagy miért nem lehet hétvégén is ezzel foglalkozni. Olyan férfiakkal nem nagyon találkozom, akik félnek tőlem, remélem nincs belőlük sok, talán maximum a munka mennyisége vagy az a hév, amivel dolgozom rettentheti vissza őket. De mindig lesz egy, aki nem ijed meg és támogat abban, amit csinálok.

És végül ha már az esemény a Nő a tükörben címszó alatt fut, te magad, ha ma tükörbe nézel, azt látod, amit látni szerettél volna egykoron?

Ekkorát soha nem mertem álmodni. Sőt, nagyon sokáig azt sem tudtam, hogy mi az, amivel foglalkozni szeretnék, mivel csak azt tudtam, hogy nagyon szeretek olvasni, mindenfélét, bármikor. Aztán a sors úgy hozta, hogy rákerültem arra az útra, ahol az olvasás alapfeltétel. Ezért pedig csak vagyok és kijelenthetem, hogy igen, jelenleg elégedett vagyok azzal, amit a tükörben látok.

Ott Anna: még mindig azt tapasztalom, hogy van az irodalom és van a női irodalom 4

Ott Anna: még mindig azt tapasztalom, hogy van az irodalom és van a női irodalom 5

Fotó: Gémes Sándor