Márki-Zay Péter

Piacpárti reformokról, egymással versenyző szolgáltatókról, a rosszabbul teljesítő intézmények bezárásáról értekezik könyvében Márki-Zay Péter, akinek – mint fogalmaz – van egy jó ötlete a magyar egészségügy átalakítására. A vásárhelyi polgármester modelljében az emberek anyagi lehetősége döntené el, milyen színvonalú szolgáltatást vesznek igénybe. 

„Akarjátok-e, hogy biztonságos és jól működő egészségügy legyen az országban, mert ha igen, akkor nekünk erre van egy jó ötletünk” – veti papírra nemrég megjelent könyvében Márki-Zay Péter. A vásárhelyi polgármesternek tehát állítása szerint van egy jó ötlete, ha úgy tetszik: „víziója” az egészségügy átalakítására, ám ezzel a „koncepcióval” érezhetően nem sikerült meggyőznie még saját beszélgetőtársát sem. A Márki-Zay-modell ugyanisa kötetből kiolvasható – a gazdagokat részesítené előnyben a kevésbé tehetősekkel szemben.

„Teljesen igazságos rendszer sehol a világon nincs” – így próbálja leszerelni Márki-Zay a meglepettnek tűnő Kálmán Olgát, aki figyelmeztet: ha megvalósulna, amit az Amerikát megjárt, majd egykoron családi otthonszülési vállalkozásukat ügyvezetve szerteágazó egészségügyi tapasztalatokat szerző polgármester elképzel, akkor „a vagyoni és a területi különbségek miatt sokaknak semmilyen választási lehetőségük nem lesz, a piaci alapon működés csak a tehetősebbek számára lesz elérhető”.

Márki-Zay-könyv

Miről is ír, mit szeretne tehát Márki-Zay Péter?

Államilag motivált versenyt a betegekért, egyfajta fizetős egészségügyet olyan értelemben, hogy akinek több pénz lapul a zsebében, vagyis megengedheti magának, az jobb egészségügyi ellátást vásárolhat.

„Meg kell értetnünk a társadalommal, hogy a nagy ellátórendszerek átalakítása hátrányokkal is jár, de mindannyiunk érdekében kötelességünk változtatni rajtuk, hogy jobbá, működőképessé tegyük őket” – magyarázza a politikus, aki szerint a 2008-as, vizitdíjról, kórházi napidíjról szóló, általa „populista kezdeményezésnek” tekintett népszavazáson tulajdonképpen „nagyon jól hangzó módon tálalt hülyeséget” szavaztak meg a magyar emberek. (Idézzük fel: ez volt az a referendum, ahol a magyarok támogatásával a Fidesznek sikerült megakadályoznia, hogy az MSZP és az SZDSZ végleg fizetőssé tegye a honi egészségügyi ellátást…)

Márki-Zay-könyv

Az újabban a Gyurcsány-párt webshopjában kapható dolgozatban Márki-Zay kifejti, „a mostani egészségügyet drasztikusan meg kell változtatni, meg kell reformálni”. Nézetei szerint „a magyar egészségügy megérett a piacpárti reformokra”. Ebben a piacpárti rendszerben egy állami biztosító működne, és a különböző szolgáltatók versenyeznének egymással – fejti ki a polgármester.

„Fel kell építeni egy olyan rendszert, amikor egy állami biztosító az összes szolgáltatót versenyezteti meg. Nem táplálja, életben tartja, eltartja a kórházakat, pótolja a hiányukat, leváltja igazgatójukat, és pénzügyi biztosokat nevez ki, hanem versenyezteti őket” – húzza alá. Konkrét példája szerint az állami biztosító mindegyik intézménynek mondjuk százezer forintot egy vakbélműtétre. A beteg aztán eldöntheti, a hódmezővásárhelyi, a szentesi, a szegedi vagy egy magánkézben lévő egészségcentrumban operáltatja-e meg magát. Az egyik intézmény az állami támogatásból pluszszolgáltatások nélkül ingyenesen elvégzi a beavatkozást, a másik százötvenezer forintot kér ezért, „ebből százat áll az állam, és ha a beteg őket választja, fizetnie kell saját zsebből plusz ötvenezret, de kap egyágyas szobát, választható menüt vagy további szűrővizsgálatokat” – részletezi az innovatív rendszert, mely határozottan a gazdagoknak kedvez.

Mint arra már fentebb utaltunk, a könyv ezen fejezetében érezhető leginkább, hogy Kálmán Olga kifejezetten nem ért egyet partnerével. Folyamatosan vitába száll tehát Márki-Zay zavarosnak tűnő elképzeléseivel, felhívva rá a figyelmét, az általa hivatkozott külföldi minták aligha állják meg a helyüket a jelenlegi hazai viszonyok és körülmények között, komoly kockázatokkal járhat, ha megpróbálnák azokat átültetni Magyarországra.

Többek között felveti: vajon mit lehet kezdeni a társadalom területi elosztásával, amely nemcsak a távolságokból, de a vagyoni különbségekből is adódik? Hiszen – és ebben egyetértünk vele – aligha életszerű, hogy egy vásárhelyi beteg mondjuk a debreceni kórházba menne azért, mert mondjuk ott van a legjobb szemészorvos… Egyébként is: hogy fogja leszervezni az utazást, a családtagoknak a látogatást stb.?

Erre reagál úgy Márki-Zay, hogy „teljesen igazságos rendszer a világon nincs”. Vagyis lényegében elismeri, hogy az általa megálmodott modell: igazságtalan. Mint írja: „igen, az emberek anyagi lehetősége döntené el, hogy az államilag jó vagy kis ráfordítással a még jobb ellátást veszik-e igénybe”. Már persze akinek van pénze erre a „kis ráfordításra”…

Legalább ennyire nehezen követhető a polgármester értekezése arról, hogy a rosszul működő intézményeket, kórházakat tulajdonképpen be kellene zárni. Erről azt írja, „a kórházak versenyezzenek egymással, versenyezzenek a pluszban megfizethető szolgáltatásokkal a betegekért. Ehhez versenyszellemű vezetés szükségeltetik, éppen ezért az állami tulajdonú kórházak vezetőivel menedzsmentszerződést kellene kötni. […] ha rosszul teljesít, nem mennek oda a betegek, és ezért kap kevesebb pénzt, vagy akár be is zárják, csődbe megy”.

Márki-Zay-könyv

Márki-Zay-könyv

Képzeljük el – feltéve, de meg nem engedve! –, milyen súlyos veszélyekkel járna a mai Magyarországon egy-egy térség számára, ha helyben elérhető ellátás nélkül maradna, mert ebben a Márki-Zay által megálmodott állami versenyben elveszítené „rosszul teljesítő”(?) kórházát, lakat kerülne egy-egy kevésbé „versenyképes” egészségügyi intézményre! Mi lenne például a vásárhelyiekkel a vásárhelyi kórház nélkül? Hála Istennek ilyen rémálmokkal utoljára a Gyurcsány-érában kellett szembesülni. Nem véletlen, hogy a Fidesz-kormány éppen az ellenkezőre törekszik: az egészségügy központi forrásainak folyamatos és fokozatos növelésével igyekszik biztosítani valamennyi állami kórház biztonságos és színvonalas működését. Ha tetszik: „táplálja, életben tartja, eltartja a kórházakat”, azért, hogy minden régió, minden térség lakói számára helyben legyen elérhető a megfelelő nívójú állami ellátás, ne kelljen mondjuk Vásárhelyről Győrbe utazni a vakbélműtétért…

A könyvben egyébként előbukkan a Hódmezővásárhelyen már megismert fordulat egy „finomított” változata is. A polgármester szerint ugyanis „az állami egészségügybe lassan senki nem mer bekerülni”. Emlékezetes, Márki-Zay politikai karrierjének berobbantásaként hasonló eszközökkel kezdett boszorkányüldözésre emlékeztető politikai hadjáratot városa kórháza ellen. „Ha önök bemennek a hódmezővásárhelyi kórházba, az életüket kockáztatják” – ezt két fórumon is kinyilatkoztatta a tavalyi választási kampányban. Az ügy pikantériája, hogy mikor a kórház pert indított jó hírnevének megsértése miatt, a bírósági eljárás során a tanúk (barátja, szomszédja), akiknek az eseteire Márki-Zay a kijelentéseit alapozta, jórészt maguk cáfolták a polgármester állításait.

A Szegedi Ítélőtábla idén áprilisban jogerős döntésével kimondta, a politikus valótlan tényállításaival megsértette az intézmény jó hírnevét. Azonban mint arról a napokban Kallai Árpád főigazgató tájékoztatott: a városvezető megdöbbentő módon nem törődik a bírósági ítélettel. Vagyis nem fizette meg a 800 ezer forint sérelemdíjat a kórháznak, és nem tette közzé a helyi napilapban a számára előírt, bocsánatkérő közleményt.

A vásárhelyi kórház a 800 ezer forintot egyébként a gyermekosztály modernizálására fordítaná, a legsúlyosabb állapotban lévő beteg gyerekek életfunkcióinak megfigyelésére alkalmas monitort kívánnak vásárolni belőle. Például azért, hogy növelje ellátása színvonalát és a versenyképességét. Az lenne talán Márki-Zay legjobb ötlete, ha rendezné a számlát…

Előzmények:

Nemzetközi körözést adatna ki Orbán Viktor ellen Márki-Zay

Tizenháromszor költöztek, mégsem lett világutazó – Márki-Zayék amerikai titkainak nyomában

Márki-Zay Péter bejelentkezett miniszterelnöknek