Török Gábor

A népszerű politológus elemzése szerint az EP-választások tükrében felborult idehaza a centrális erőtér, és helyreállt a „modern, nyugatos” baloldal, illetve a „konzervatív, nemzeti” jobboldal kétosztatúsága. Ez rossz hír Márki-Zay Péternek, mert jobbról nem lehet előzni a Fideszt.

A magyar miniszterelnök szempontjából aligha születhetett volna rosszabb kimenet a kontinensen az EP-választáson, Magyarországon viszont nagyot nyert a Fidesz, miközben az ellenzéki térfél totálisan átrendeződött – így összegezte a nemrégiben megtartott EU-s voksolás tanulságait a Promenad.hu-nak Török Gábor politológus, a Vision Politics elemzőintézet igazgatója. A szakemberrel a magyarországi politikai fejleményekről, a kormánypártok és az ellenzék helyzetéről beszélgettünk – utóbbi kapcsán szóba került Hódmezővásárhely polgármestere és az általa életre hívott, vezetett politikai mozgalom pályaképe is.

Radikális sikertörténet

– Orbán Viktor régóta radikális jobboldali áttörést vár, de legalábbis azt, hogy a hozzá hasonló politikát folytató jobboldali pártok erősödjenek, míg a mérsékeltebb jobboldaliak gyengüljenek. A választás ennek ellenkezőjét hozta: a radikális jobboldal nem tudott áttörni, sőt, sok országban gyengült is. Ma voltaképpen csak három egyértelmű radikális jobboldali sikertörténet van Európában: Orbán Viktor politikája, a lengyel kormányerők sikerei és Salvini mozgalma. Az Európai Néppárt egésze, ha gyengült is, a vártnál jobban meg tudta tartani pozícióját; azok az érvek, hogy a pártcsaládnak jobbra kellene nyitnia, megbuktak – kezdte Török Gábor, hozzátéve: véleménye szerint ennek fényében a magyar miniszterelnök a Néppártban maradásban érdekelt, mert érzi, hogy az európai politikára innen tud majd befolyást gyakorolni.

A szakember úgy folytatta, Magyarországon az európai választások gyökeresen felforgatták a politikai erőviszonyokat, és elsősorban az ellenzéki térfélen vezettek fontos változásokhoz. Hosszú távú politikai következményekkel járhatnak ugyanis: pártok eltűnését és felemelkedését hozhatják.

A Fidesz 52 százalékos eredménye az elemző szerint jelentős, de a vártnál nem nagyobb győzelem. – Ennek dacára nincs okom egyetérteni azokkal, akik szerint a Fidesz győzelme – a kevesebb mint 2 millió szavazat okán – csalódást jelentett volna. Egyetlen országban egyetlen választáson sem csalódás a szavazatok közel 50 százalékának megszerzése. Az, hogy ez ráadásul magasabb részvétel mellett, egy, a kormányoldal szempontjából kevésbé kedvező választáson történt, tovább növeli a győzelem jelentőségét. A Fidesz számára az eredmény azt jelenti, hogy hosszú távon sem kell tartania elsőségének elvesztésétől – húzta alá.

Jobbikos összeomlás

Török Gábor úgy véli, az EP-választások látványos ellenzéki átrendezésének két győztese és három vesztese lett. A Demokratikus Koalíció a maga 16 százalékával a legerősebb ellenzéki pártként végzett, míg a Momentum 10 százalékkal túlszárnyalta legmerészebb álmait is. Az LMP és a Jobbik gyenge eredményét még tragikusabbnak tartja, mint a szocialisták mélyrepülését, hiszen azok egy legalább egyéves trend betetőződésének tűnnek. A legfontosabb tanulság pedig, hogy a centrális pártrendszer helyett visszaállni látszik a magyar politika hagyományos kétpólusú (jobb- és baloldali) szerkezete.

– A szocialisták és a Jobbik a maguk 6 százalékával leszerepeltek, míg az LMP a megsemmisülés szélére került azzal, hogy még a Kétfarkú Kutyák is megelőzték. A „néppárti Jobbik”, amely 2018-ban még elérte az ellenzéki választók egy részének átszavazását, mostanra végleg megbukott, ahogyan az LMP jobboldali fordulatáról is egyértelmű véleményt mondtak a választók. Ezzel szemben a szocialisták nem feltétlenül állnak annyira rosszul, mint amennyire az most tűnik – esetükben inkább a baloldali pártok belháborújának újabb állomását láthatjuk. Ám a választási eredmények új realitássá válhatnak – különösen, ha annak győztesei erről gondoskodnak – magyarázta Török Gábor.

A politológus végül rámutatott: az EP-választás egyik legfontosabb üzenete az úgynevezett „centrális erőtér” megszűnése, a kétpólusú ellenzék felszámolódása, ezzel együtt az ellenzéki oldalon belül a baloldali-liberális dominancia visszavétele. Ami egyet jelent azzal is, hogy a jelek szerint nincs igény arra, hogy bármilyen politikus vagy formáció jobbról szervezzen ellenzéket a Fidesznek, jobbról akarja előzni Orbán Viktort.

Márki-Zay zsákutcája

– A Jobbik néppárti fordulata már megkérdőjelezte e centrális rendszer fenntarthatóságát, ám végül nem a Jobbik baloldali nyitottsága, hanem az ezzel összefüggésben bekövetkező összeomlása vezetett oda, hogy mintha a 2010 előtti kétpólusú politikai rendszer újjáéledésének lennénk tanúi. A Jobbik maradéka készséggel működik együtt a baloldali ellenzékkel; a politikai viták ismét bal-jobb tengelyben szerveződnek, a Fidesszel elégedetlen választók pedig mintha már nem akarnának valami teljesen más politikai ideológiát: megelégszenek azzal, ha az ismert baloldali-liberális toposzokat új vagy megújulást mutató szereplők kommunikálják. Ha az önkormányzati választásokon az így együttműködő ellenzék pozíciókat tud elvenni a kormányoldaltól, akkor a következő években egyre valószínűbb, hogy a magyar politika története visszatalál az ismert dichotómiákba, ahol a „modern” és „nyugatos” baloldal áll szemben a „konzervatív” és „nemzeti” jobboldallal – mutatott rá Török Gábor.

Hozzátette, ezek a fejlemények szomorúsággal tölthetik el azokat, akik konzervatív alapon vagy
valamilyen mérsékelt jobboldali logikán szerettek volna alternatívát építeni a Fidesszel szemben: ez az alternatíva, pontosabban ennek fő választói bázisa ugyanis nem érkezhet jobboldalról. A magyar politikai közéletben egyébként legalább az 1990-es évek óta felülreprezentált a „mérsékelt jobboldali” kör, de kezdeményezései rendre képtelenek voltak érdemi választói támogatottság megszerzését demonstrálni. – A mai politikusok közül talán Márki-Zay Péter fájlalhatja ezt: az általa képviselt politikai programra mintha nem lenne szükség – fogalmazott, utalván Márki-Zay nagypolitikai ambícióira és az általa vezetett Mindenki Magyarországa Mozgalom terveire.

Fotó: MTI/Kovács Tamás