Csongrád megyében is ezreket érintett – a csehszlovák–magyar lakosságcserére emlékezünk

Hatvanezer önként Csehszlovákiába költöző szlovák és több mint százezer anyaországba deportált felvidéki magyar – röviden így foglalható össze a második világháború utáni csehszlovák–magyar lakosságcsere egyezmény. A Csongrád Megyei Levéltár a Felvidékről kitelepítettek emléknapján, április 12-én délután fél négytől előadással emlékezik az Alföld és Felvidék etnikai és vallási képére is meghatározó befolyással bíró tragikus eseménysorra.

A második világháború után az 1938. november 2-i első bécsi döntést, mely jelentős magyarlakta felvidéki területeket juttatott vissza Magyarországnak semmissé nyilvánították. Edvard Beneš csehszlovák elnök Sztálintól ígéretet kapott a szudétanémetek és a felvidéki magyarok elűzésével megvalósítandó csehszlovák nemzetállam kialakítására. A háború után, 1945. április 5-én Kassán kiadott kormányprogram meghirdette a csehek és a szlovákok egyenjogúságát, miközben a németeket és a magyarokat kollektíve, azaz kivétel nélkül háborús bűnösökké nyilvánította. Eközben Párizsban összeült a békekonferencia, amely azonban a magyar nemzetiségű lakosság egyoldalú kitelepítését megtiltotta.

A lakosságcseréről szóló kétoldalú tárgyalások 1945 decemberében kezdődtek a két ország között. A magyar fél felvetette a határmódosítás lehetőségét, erről viszont a csehszlovákok hallani sem akartak. Végül a szovjet nyomásra létrejött, Gyöngyösi János magyar külügyminiszter és Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkár által aláírt egyezmény értelmében, a csehszlovák hatóságok annyi szlovákiai magyart telepíthettek át Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezett a Csehszlovákiába való áttelepülésre. A prágai kormány várakozásával ellentétben mindössze 60 257 magyarországi szlovák jelentkezett, annak ellenére, hogy körükben szabályszerű toborzó kampány folyt, amit a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB) irányított. Szlovákiából összesen 76 616 magyart szállítottak át Magyarországra, ezen kívül további 30 ezer 1938 után Felvidékre költözött magyart toloncoltak ki, akik csak 50 kilós csomagot hozhattak magukkal. A kitelepítés főként a nagyobb települések, városok őshonos magyar lakosságát érintette, legfőbb célja a déli magyar etnikai tömb megbontása volt. A kitelepített magyarokat szállító első szerelvény 1947. április 12-én, az utolsó pedig 1949. június 5-én indult útnak.

Az elűzött magyarok az elűzött magyarországi németek, illetve a távozó szlovákok helyére kerültek (Békés, Csongrád Tolna, Baranya, Nógrád és Pest megye), gyakran rosszabb körülmények közé, mint ahol korábban éltek.

Cím: A felvidéki magyarság kálváriája a második világháború után

Előadó: Dr. Zeman Ferenc történész, az MNL Csongrád Megyei Levéltárának levéltárosa

Időpont: 2019. április 12. 15:30. A Felvidékről kitelepítettek emléknapján

Helyszín: Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára, 6720 Szeged, Dóm tér 1–2. I. emelet, Könyvtár

Fotó: fortepan.hu