Múltunk egy darabját Tornyai mentette meg 3

Tárlatvezetéssel várta a hétvégén a látogatókat a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum. A közgyűjtemény névadójának néprajzi magángyűjteményének legérdekesebb darabjait bemutató, a Tornyai, a gyűjtő című kiállítás kurátora, Terendi Viktória mesélt a tárgyakról, a századelő időszakáról és Tornyai népművészeti értékmentő tevékenységéről.

A múzeum néprajzkutatója elmondta: amikor Tornyai János gyűjtötte a tárlaton is látható ruházati, használati és szakrális tárgyakat, Vásárhely jelentős társadalmi-kulturális változáson esett át. A korábban értékesnek tartott, népi jegyeket viselő, esetenként elkopott, tönkre ment tárgyaktól elfordultak a tulajdonosok, s a gyűjtőknek, közöttük Tornyainak köszönhető, hogy néhány darabbal találkozhatnak a huszonegyedik század múzeumlátogatói.

Múltunk egy darabját Tornyai mentette meg

A tárlatvezetés során Terendi Viktória a kiállított pruszlikokról, az ünnepi alkalmakon viselt női ruhadarabokról elmondta, hogy ezeket már gyárban készült textíliából varrták, s az egyes ruhák alapján megítélhető volt viselőjének kora, anyagi helyzete, sőt bizonyos esetekben a vallási hovatartozása is, hiszen a katolikus asszonyok színesebb öltözetekben jártak szívesebben, míg a reformátusok a visszafogottabb árnyalatokat választották.

Múltunk egy darabját Tornyai mentette meg 6

A kiállított sötétbarna pruszlik viselője idősebb, ötven év feletti asszony lehetett, míg a feketét gyász idején hordhatták.

Múltunk egy darabját Tornyai mentette meg 5

A kiállítás eleme egy különleges, régi, feltehetően a tizennyolcadik századból származó templomi terítő is, amelyet azonban nem az ismert, vásárhelyi szőrhímzéssel díszítettek. Nem tudni, ki is volt az, aki a terítőt felajánlotta a gyülekezet részére, viszont a fémszálat használó kézimunka jelzi, hogy fontos volt készítőjének a terítő és annak későbbi sorsa.

Múltunk egy darabját Tornyai mentette meg 4

A március végéig látogatható kiállításban látható még számos kerámiatárgy, amelyek Tornyai János számára ismertek voltak, hiszen ő is ebben a miliőben nevelkedett, s ha ismerősöktől, a környék gazdáitól, vagy az ócskapiacon gyűjtött tárgyakat, a festő elsősorban az esztétikum szerint választott – tette hozzá a néprajzkutató.

Forrás és képek: Arany-Tóth Attila