A Sarolta Kollégium névadójáról az Emlékpontban

A huszadik század nagy formátumú kultuszminisztere, gróf Klebelsberg Kuno felesége, Botka Sarolta életútját és tevékenységét mutatta be a hódmezővásárhelyi Emlékpont Asszonyok a Horthy-korszakban című sorozatának záróelőadása.

Nagy Gyöngyi, a közgyűjtemény történésze kiemelte: a miniszter felesége aktív közéleti életet élt, egyik alapítója volt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének (MANSZ), s  egy évtizeden át vezette a szervezet kulturális osztályát.

Botka Sarolta délvidéki nemesi családból származott, s Klebelsberg Kunoval egy balatoni nyaraláson ismerkedtek meg 1897-ben, házasságot 1900-ban kötöttek. Az egybekelésüket követő első időszakot az ifjú feleség visszavonultan töltötte, első sorban a nyugodt hátteret igyekezett biztosítani az államigazgatásban egyre magasabb tisztségeket betöltő férjének, ám a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének 1918-as megalakulásakor – amelynek hátterében maga Klebelsberg is feladatot vállalt – az alapítók között volt.

A szervezet tevékenységének köszönheti 1923-as létrejöttét a kezdetben huszonegy vidéki, a fővárosi felsőoktatásban tanuló számára szállást biztosító leányotthon, amely Klebelsbergné keresztnevét vette fel. Később a Sarolta Kollégium – amely a MANSZ 1945-ös feloszlatásáig működött – minden szemeszterben kilencven lánynak biztosított lakhatást és teljes ellátást.

Klebelsberg Kuno 1932-ben bekövetkezett halála után az özvegy a pest-hidegkúti villájukban testvérével élt, azonban 1949-ben megvonták nyugdíját, s ki kellett költöznie az épületből. A grófnét az államszocialista hatalom 1951-ben a Békés megyei Okányba telepítette ki, ahonnan a csanádi püspök, Hamvas Endre közbenjárására költözhetett Szegedre, ahol a püspökség oltalmában élhette utolsó éveit.