Fél évszázadon át tették, amire felesküdtek

Egy orvos házaspár, akik az életüket a gyógyításnak szentelték. Dr. Páger Lajossal, és Dr. Berta Évával, az Erzsébet Kórház egykori belgyógyász főorvosaival, a Boldog Gizella Díj jelöltjeivel beszélgetett a Vásárhely24 hivatásról, az emberi élet értékeiről, Vásárhely különleges atmoszférájáról és a hitről.

A nyugdíjas házaspár szívélyesen, szeretettel fogadott bennünket otthonukban, ahol feltárták az elmúlt évtizedek csodálatos, de kihívásokkal teli pillanatait.

Vásárhely24: Hogyan dőlt el, hogy a gyógyítást választják hivatásuknak?

Dr. Berta Éva nyugalmazott belgyógyász főorvos: Mindig is nagyon szerettem tanulni. Már kisiskolás koromban sok minden érdekelt, úgy éreztem, a tanulás egy új világot hoz a színem elé. Már gyerekkoromban elhatároztam, hogy én valami szép dologgal akarok foglalkozni. Általános iskola után gimnáziumba mentem, de még akkor se tudtam, mi akarok lenni, megfordult a fejemben, hogy csillagász, régész vagy tanár legyek. Azután a családban, amikor a betegségekkel szembesültem, arra gondoltam, milyen gyönyörű dolog, hogy  egy segítségre szoruló emberen tud egy orvos segíteni, miközben ez egy óriási intellektuális kihívás, hogy elmondja a bajait, én azokat megfejtem, és meggyógyítom ha az Isten is úgy akarja. Így aztán a gimnázium 3. évében elhatároztam,hogy felvételizek az orvosi egyetemre. Noha kitűnő tanuló voltam mindig, kétségeim támadtak, felvesznek –e. Én 1958-ban érettségiztem, származásom szerint az „egyéb” kategóriába tartoztam. Ez azt jelentette, hogy nem munkás, nem paraszt, hanem egyéb, merthogy édesapám kisiparos volt. Ez nem volt előny. Úgy mentem felvételizni, vagy felvesznek, vagy nem. Nyugodtan, magabiztosan mentem oda.

Dr. Páger Lajos nyugalmazott belgyógyász főorvos: Én a fiatal éveimet Szegeden töltöttem, a Radnóti Miklós Gimnáziumba jártam. 16 évesen több diáktársammal egyszerre döntöttük el, hogy az orvosi hivatást választjuk, de így visszagondolva, a döntésemnek köze lehetett a 7. osztályos koromban bekövetkezett szívizomgyulladásomhoz is. Én is, akárcsak a feleségem, a szegedi egyetemen végeztem.

Vásárhely24: Mintegy fél évszázadot töltöttek hivatásuknak szentelve, hogyan alakult a felvételi után orvosi pályájuk?

Dr. Berta Éva: A 6 év orvosi egyetem alatt beleszerettem a belgyógyászatba, számomra a legcsodálatosabb volt az orvoslásban ez a szakterület, mert mint egy rejtvényt, ki kellett a lényeget hámozni a tünetekből. Az eszünkkel kellett dolgoznunk, képalkotó diagnosztika akkor még nem volt, csak a röntgenre tudtunk támaszkodni. Nem volt se CT, se ultrahang, se MR. Millió betegséget be kellett biflázni. Remek professzoraim voltak az egyetemen végig. Miután belgyógyászatból szakvizsgáztam, néhány évet körzeti orvosként töltöttem, mert amikor összeházasodtunk, lakáshoz úgy lehetett jutni, ha kimentünk körzeti orvosnak, vállaltam, és kaptunk ún. tanácsi lakást. Nagyon szép munka volt az is, imádtam ott dolgozni. Az ember saját maga dönt pillanatok alatt a beteg sorsáról. Utána megkaptam a belgyógyász csoportvezető főorvosi kinevezést, nagyon szép feladat volt, a háziorvosok felének én voltam a szakmai felügyelője. Szoros kontaktust tartottam akkor is a kórházi osztállyal. Diabetológiára is szakosodtam, kongresszusokra jártam folyamatosan és vezettem egy cukorbeteg klubot is, amelynek óriási jelentősége volt, hiszen egy-egy beteggel nincs idő egy órát beszélgetni a megfelelő életmódról, de a klubban erre lehetőség nyílt.

Dr. Páger Lajos: 47 évet dolgoztam, a belosztályon kezdtem. Komoly feladataim voltak, ketten voltunk férfiak a sok női dolgozó közül, akkor jöttek divatba a tükrözéses vizsgálatok, erre állított rá az akkori főnököm. 30 évig voltam a kórház endoszkóposa, körülbelül 30.000 gyomrot láttam belülről ez idő alatt. A belgyógyász szakvizsga után pár évre adjunktus lettem, 1990-ben kaptam meg a főorvosi kinevezésemet. 2003-ban a krónikus rehabilitációs osztály vezetését bízták rám. Ez azt jelentette, hogy egy személyben felelős az ember mindenért, ez óriási szakmai felelősség, a szegedi egyetem nyári gyakorlatának irányítása, felügyelete, az utánpótlás képzése is hozzám tartozott többek között, de a WC-k tisztasága is (nevet).

 

Vásárhely24: Hogyan tudnák jellemezni belgyógyász orvosi „létüket”? Hogyan tudták hivatásukat összeegyeztetni a magánélettel?

Dr. Páger Lajos: Egy-két év alatt a diplománk elévül. Hogy valaki a szakmában a topon legyen, napi 1 órát minimum a szakirodalommal kellett foglalkozni. Én például a rehabilitációs szakvizsgámat 60 éves koromban tettem le.

Dr. Berta Éva: Egy belgyógyásznak mindenhez értenie kellett. A nefrológián át a gasztroenterológián keresztül a kardiológiáig, mindenhez. Főként folyóiratokból tudtuk megújítani a tudásunkat, akkor még nem volt internet. Mindig ugrásra készen kellett állnunk, ügyeletek sokaságát teljesítettük, egy orvos sosincs szabadságon. Ez volt számunkra a természetes. A sok pozitív visszajelzés, a sikerek mind-mind segítettek abban, hogy tovább folytassuk ezt a nehéz szakmát, hiszen a legjobb tudásunk és jószándékunk ellenére is gyakran előfordult, hogy egy-egy betegen nem tudtunk segíteni.

Fontos a lelki feltöltődés, sokat hallgattunk zenét, utaztunk, színházba jártunk. Sajnos gyermekünk nem született, de a testvérem gyermekeivel olyan szoros kapcsolatot ápoltunk kicsi koruk óta, hogy ez pótolta azt a szeretetéhséget, amely bennünk volt egy saját gyermek iránt.

Vásárhely24: 4 éve nyugdíjba mentek, hogyan telnek a nyugalmazott évek?

Dr. Berta Éva: Másképpen egy kissé, mint ahogyan elképzeltük. Azt gondoltuk fiatalabb korunkban, hogy öregségünkre majd még több időt tudunk szentelni a feltöltő tevékenységeknek, de mára már nincs annyi energiánk. Sokat olvasunk, én például imádom a verseket.

Vásárhely24: A férjét a klinikára is hívták dolgozni, nemet mondott. Minek köszönhető, hogy mindezidáig Vásárhelyen maradtak?

Dr. Berta Éva: Ennek a városnak különleges atmoszférája van, csodálatos a képzőművészete, a légkör és a kiváló munkatársaink, a szakmánk,  a barátaink itt tartottak bennünket.

Dr. Páger Lajos: Három dolgot köszönhetek Vásárhelynek: a munkámat, a feleségemet, és az otthonomat.

Vásárhely24: Hogyan értesültek a Boldog Gizella Díjról és hogyan érintette Önöket a hír?

Dr. Páger Lajos: Kószó Péter egykori alpolgármestertől, képviselő úrtól, és a meglepetésnél csak az örömünk volt nagyobb a hír kapcsán. Nem számoltunk rá, hiszen mi nem tettünk mást, csak gyakoroltuk a hivatásunkat, amire felesküdtünk és tettük a dolgunkat. Igen jól eső érzés már magának jelöltnek is lenni.

Vásárhely24: A vallás, mint olyan mennyire része az életüknek? Az orvosi pályához talán kimondható, hogy elengedhetetlen valamilyen hit, hogy meglegyen.

Dr. Berta Éva és Dr. Páger Lajos: Minden kultúra része a hit, és bár ma már nem vagyunk templomba járó emberek, a hitünk rendületlen. Olyan korszakban nevelkedtünk, amikor egyszer csak megtiltották a templomba járást, de ez nem zárta ki egyikőnk életében sem, hogy higgyünk továbbra is.

Boldog Gizella Díj – Civis fidelis urbis nostri Hodmezovasarhelyienses – Boldog Gizella királyné Szent István király feleségéről kapta elnevezését, aki keresztényi lelkülettel és alázattal tett tanúbizonyságot fogadott nemzete iránti hűségéről egész élete során. Az odaítélt díj a város iránti hűséget szimbolizálja. Szavazzon Ön is a jelöltekre! 

A díjnak idén két jelöltje van:

Dr. Páger Lajos és Dr. Berta Éva orvos házaspár (megosztott díjban)

Sonkoly Tibor festőművész

A Boldog Gizella Díj jelöltjeire augusztus 15-éig, a www.phmva.hu oldalon lehet szavazni.