In memoriam Dr. Dominkó István

Az SZTE Mezőgazdasági Kar nyugalmazott főiskolai docense, egykori tanszékvezető és számos kari testület tagja, a Kar Tiszteletbeli Polgára és Mokry Sámuel-díjas oktató-kutató, a gyepgazdálkodás fejlesztésének elismert szakembere, generációk tanítómestere életének 92. évében elhunyt. Tiszteletreméltó munkássága és emberi nagysága előtt tisztelegve emlékét kegyelettel megőrizzük.

A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának jogelődjénél úgy indult a pályája, hogy az 1961-ben, Hódmezővásárhelyen létrejött Felsőfokú Technikum takarmánygazdálkodási kihelyezett tagozatának Orosházán történő megszervezésére kapott felkérést 1963-ban a Földművelésügyi Minisztériumból.

Munkájának színvonalát jellemzi, hogy az orosházi technikumban olyan magas színvonalú oktatás zajlott, hogy az intézmény több alkalommal vezette a technikumok közötti országos rangsort, amelyet többek között az oktatás módszertana, a gyakorlati képzés színvonala és az intézményi gazdálkodás alapján alakítottak ki.

A takarmánygazdálkodási tagozat abban az időben egyedülálló volt. Orosházán négy tanszék jött létre, Dr. Dominkó István a Takarmánynövénytermesztési Tanszék tanszékvezető docensi beosztásba került. A tanulmányaikat 1967-ben Orosházán megkezdett hallgatók 1968-ban a tanárokkal együtt átkerültek Hódmezővásárhelyre és ott 1972-ben megalakult a főiskola.

Növénytermesztéssel és gyepgazdálkodással foglalkozott, doktori értekezését búza termesztéstechnológia polifaktorális vizsgálatából írta. Saját gyepes kísérletei voltak a Tangazdaságban. Gyeptelepítéssel, társítással kapcsolatos kutatásokat végzett és sokat foglalkozott szaktanácsadással. A nagygazdaságokkal való együttműködés keretében az adott területen a gyephozam növelésének lehetőségeit vizsgálta.

A munkák egy része gyepfelújítás volt, jelentős számban szikes területeken valósult meg. Sok téeszben járt ilyen kutatási célból. Telepített gyep a Tangazdaságban is megvalósult, amelynek az anyagi forrását a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya biztosította. Később a Főiskolán létrejött egy talajlaboratórium, ahol talajvizsgálatokat végzett és ezzel támasztotta alá a szakvéleményeket.

Három cikluson keresztül szakszervezeti titkár, az Igazgatói Tanács és a Kari Tanács tagja is volt a Főiskolán. Precíz munkavégzés jellemezte. Többször is nyilvánosan elismerést kapott, a beszámolóit mintaszerűnek minősítették.

Hivatalosan 1986-ban ment nyugdíjba, de még két évig az intézmény igényt tartott a munkájára, így a Főiskolától 1988-ban köszönt el. Az intézmény érdekében kifejtett munkássága és életpályája elismeréseként 2003-ban elnyerte A Kar Tiszteletbeli Polgára kitüntető címet, 2016-ban pedig Mokry Sámuel-díjban részesült.

90. születésnapján, otthonában kedélyesen emlékezett vissza élete meghatározó eseményeire és néhány héttel később részt vett a hódmezővásárhelyi agrárképzés elindulásának 120 éves jubileuma alkalmából rendezett hódmezővásárhelyi ünnepségen is.

A tiszteletreméltó munkásság és az emberi nagyság előtt tisztelegve őrizzük emlékét.

Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának polgárai