A trianoni békeszerződés hatása Vásárhelyre

A trianoni békeszerződés után megváltozott Hódmezővásárhely helyzete. A város elvesztette korábbi déli piacait, illetve megszűntek zöldségbeszerzési forrásai, és hamarosan megjelentek a menekültek is. A békediktátum miatt gyászba borult a város – mondja Zeman Ferenc, a vásárhelyi Emlékpont történésze, akivel a magyar történelem egyik fekete napja kortársakat sokkoló következményeiről beszélgettünk.

Milyen hatása volt az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződésnek Hódmezővásárhelyre? – kérdeztem a Hódmezővásárhely Horthy-korszakbeli történetével, a korabeli választásokkal, politikai pártokkal, társadalmi egyesületekkel, revíziós megmozdulásokkal, hőskultusszal és demográfiával is foglalkozó történészt.

– Területi értelemben közvetlen hatása nem volt a városra a békeszerződésnek, hiszen a város közigazgatási határait nem érintette. Ugyanakkor a maradék országon belül megváltozott a település helyzete. A történelmi Magyarországon a központi régióba tartozott, Trianon után viszont újra kellett pozícionálnia magát a magyar városszerkezetben. A korabeli vásárhelyiek arra panaszkodtak, hogy a város elvesztette délvidéki piacai egy részét. A helyi mesteremberek közül korábban sokan szállították termékeiket, portékáikat Bácska és a Partium elcsatolt területeire. Meglepő módon az elveszett területekről főként különféle zöldségeket hoztak a vásárhelyi piacra. Az új határ meghúzásával csorbultak a kereskedelmi kapcsolatok. Volt is egy olyan gondolat, hogy Vásárhelyt – a piaci űrt kihasználva – a csonka országon belül zöldségtermesztési „nagyhatalommá” kellene tenni, de ezt végül nem sikerült megvalósítani.

A korabeli sajtó szerint a városban nagy számban jelentek meg vagonlakók, akik az elcsatolt területekről menekültek ide…

– Valóban megjelentek a menekültek, de viszonylag gyorsan tovább is álltak. Inkább még nagyobb, központibb helyzetű városokba, vagy a fővárosba mentek tovább. Mindezt a korabeli demográfiai adatok is alátámasztják. Azok a családok éltek vagonokban, akiknek nem volt rokonságuk a megcsonkított Magyarországon.

Ma van a trianoni békeszerződés 98. évfordulója. Sokan ma is úgy tudják, hogy ez máig érvényes. Mi az igazság?

– A trianoni békeszerződés területi rendelkezéseinek egy részét az 1938-as első bécsi döntés felülírta. Ezt a szlovák és a magyar fél mellett a döntőbírónak felkért két nagyhatalom, Németország és Olaszország hagyta jóvá, az angol és francia kormány pedig tudomásul vette. A második világháborút 1947. február 10-én lezáró párizsi békeszerződés ugyanakkor visszaállította az 1937-es „trianoni” határokat, sőt Magyarország a Duna jobb partján újabb három falut vesztett, ez az ún. pozsonyi hídfő.

Mikor írták alá a trianoni békeszerződést?

– Ez már az ellenforradalom győzelme után, a Horthy-rendszerben történt meg. Horthy Miklóst ugyanis 1920. március elején választották kormányzóvá, a békeszerződést pedig az általa kinevezett Simonyi-Semadam-kormány képviseletében és felhatalmazásával Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter írta alá. Tehát ők a közvélekedéssel ellentétben nem voltak jelentéktelen személyek, hosszú politikai múltjuk volt, s utána is részt vettek és szerepet vállaltak az új rendszer kiépítésében. Magyarországnak nem volt más választása, alá kellett írnia a békediktátumot. Ugyanakkor ahhoz, hogy erre ilyen súlyos feltételekkel került sor 1918-19. bizonytalansága és a Károlyi-kormány erélytelensége nagyban hozzájárult. Hiszen ekkor az antant csapatok és különösen a román haderő, olykor számos, még magyar kézen lévő országrészt szállt meg, melyeket erélyesebb fellépéssel talán meg lehetett volna tartani. A román csapatok nemcsak Budapestre vonultak be, hanem korábban Hódmezővásárhelyre is. A várost egy éven át megszállás alatt tartották, s végül csak a győztes nagyhatalmak felszólítására, 1920. március elején távoztak.

Mi történt Vásárhelyen, amikor az emberek megtudták, hogy aláírták a békeszerződést?

– Ennek megtörténtét a vásárhelyi lakosság, a magyar emberek többségéhez hasonlóan tragédiaként élte meg. Június 4-én minden évben gyászlobogók borították el a várost, az aláírás időpontjában pedig megszólaltak, majd fél órán át zúgtak a harangok. Az iskolákban irredenta ünnepélyeket rendeztek, a városban pedig irredenta esteket, melyek többségét jótékonysági céllal a Magyar Asszonyok Szövetségének tagjai szerveztek meg. A Bethlen-kormány nem mondhatta ki hivatalosan, hogy a vissza kell szerezni az elveszett területeket, mivel a trianoni békediktátum tiltotta a revíziós és irredenta agitációt. Így ez – kezdetben legalábbis – bujtatott formában folyt. Különféle társadalmi szervezeteken keresztül támogatták a határon túlra került magyarokat és irányították a revizionista propagandát. Az 1920-as években Vásárhelyen – ahogy szerte az országban – sorra létesültek az első világháborús hősök emlékét megörökítő emléktáblák, emlékművek. Az itt felszólaló politikusok a revizionizmus jegyében hangoztatták, hogy vissza kell térniük az elcsatolt országrészeknek, mert az elesett hősök áldozata nem lehet hiábavaló. 1927-ben megalakult a Magyar Revíziós Liga, mely országos tevékenységet folytatott. Lord Rothermere 1927. június 21-én jelentette meg híres cikkét, Magyarország helye a Nap alatt címmel az általa alapított Daily Mail újságban. Írásával indult el a Magyarország trianoni békeszerződés következtében kialakult súlyos helyzetére való nemzetközi figyelemfelkeltés. A cikket a vásárhelyi társadalom is nagy lelkesedéssel fogadta. A Revíziós Liga által kezdeményezett, a magyar nemzet köszönetét kifejező albumokat több mint tízezer vásárhelyi látta el kézjegyével. Emellett a vásárhelyi majolikatelep három vázából, egy dohánytartóból és két hamutálcából álló kollekciót, egy vásárhelyi özvegyasszony pedig egy maga készítette magyar ruhás, pártás babát küldött ajándékba a Lordnak. 1928 májusában pedig a vásárhelyi törvényhatósági közgyűlés a Szentesi utca első, belvárosi szakaszát (az Andrássy út és a Deák Ferenc utca közötti szakaszt) egyhangúlag az „újságkirályról” nevezte el.

És elkészült a csak rövid ideig állt Országzászló emlékmű…

– A felsőoktatási hallgatókból álló Bercsényi Miklós Bajtársi Egyesület 1932-ben kezdeményezett gyűjtést az országzászló felállítására, s nem egészen két év múlva 1934. május 20-án a Kossuth tér posta felőli részén fel is avatták. Az országzászló fontos ünnepi helyszínné vált, ahol különféle tiszteletadásokat, revíziós nagygyűléseket rendeztek, jeles napokon az iskolák diákjai virágot vittek rá, illetve díszőrséget álltak mellette. Amikor megszülettek a Felvidék déli részét, majd Észak-Erdélyt visszajuttató bécsi döntések, a lobogót tíz napra teljesen felvonták. A második világháború után e jelkép sem kerülhette el sorsát, 1949-ben előbb szovjet emlékművé alakították át, majd az ’50-es évek elején elbontották.