Németh Lászlóval a 90-es évek elején találkoztam, mégpedig a balkáni háború hadműveleti területén, ahol tudósítóként dolgoztam. László atya az Okucani-ban állomásozó nemzetközi katonai táborban teljesített szolgálatot, mint tábori lelkész. Ott felekezeti hovatartozás nélkül nyújtott lelki segélyt és vigaszt a hazájuktól távol lévő katonáknak.

Maga az a tény, hogy háborús területen tevékenykedik valaki, aki a háborúban résztvevők lelkét igyekszik ápolni, számomra azt jelenti, hogy hitében és az emberek iránti szeretetében kiemelkedő kvalitású egyént takar. Akkor még nem tudtam, hogy később Hódmezővásárhelyen – lám, az élet milyen kiszámíthatatlan – találkozom Németh Lászlóval, mint lelkipásztorral. Nem vagyunk barátok, de őszinte tisztelettel és odafigyeléssel voltam és vagyok vásárhelyi tevékenysége iránt. Amit ebben a városban Németh László alkotott, az kézzelfogható. Kérem, hogy jusson az Önök eszébe, menjenek ki a Kutasi úti katolikus temetőbe, hiszen az ő kezdeményezésére épült újjá a csőszház, megjavították az utakat – egyszerűen az a temető Európa bármely országában megállná a helyét. Ezzel szemben talán nézzék meg a Dillinka, vagy a Kincses temetőt. Németh László az oktatásban is letette névjegyét, a Kertvárosi Szent József Katolikus Általános Iskola eredményei elvitathatatlanok. Az oktatás kitűnő, a közösség jól működik, elég, ha a promenad.hu oldalon beütik az iskola nevét, s a magas színvonalú oktatásra számos bizonyítékot találnak. Nem beszélve az iskola épületének renoválásáról és fejlesztéséről. László atya egyébként a közösségépítésből is kiveszi a részét, hiszen a Károlyi-házban működő csoportok is ezt bizonyítják. Olyan emberek mondtak és írtak méltánytalan kritikát erről a papról, akiknek fogalmuk sincs munkásságáról és emberi nagyságáról.

Igen… Németh Lászlóról állítom, hogy kitűnő ember. Biztosan nem hibátlan, de nem hazudott, másokat tudomásom szerint soha nem vádolt igaztalanul, sőt, ő már bizonyított. Ha csak az eddigi vásárhelyi munkásságát nézem, az idő múlásával majd együtt fogják Németh László atya nevét emlegetni a másik Németh Lászlóval, az íróval, aki szintén letette névjegyét a kőfalon belül. Igaz, annak idején az író Németh Lászlót is volt, aki támadta. Amiért lassan már akasztani akarják az esperest, mert nyíltan véleményt mondott, majd ezt a véleményt, illetve ígéretet betartotta. Ha megnézem a különféle társasági oldalakon nyilvánított véleményeket – ami helyes a vásárhelyi polgármester-választással kapcsolatban – akkor kérdezem: egy olyan ember, aki megjárta a háború poklát, aki építőköveket rakott Vásárhely életébe, nem nyilváníthat véleményt?!

A válaszom: igen. Kötelező. El is várom. Nem biztos, hogy egyetértek vele, de tisztelettel elolvasom, meghallgatom, és emberi hangon válaszolok. Ha mindazok, akik most megjelentek Hódmezővásárhely közösségi életében, s annyi időt, energiát és tudást fektetnek majd a város építésébe, mint amit Németh László, akkor majd biztosan őket is fogják a frissen érkezettek támadni, ám nem mindegy, hogy milyen a hangnem. Mert számomra a demokrácia nem azt jelenti, hogy bármit mondhatok, hanem azt, hogy nem kell olyat mondanom, amit nem akarok.

S amikor azt olvasom, hogy „Laci atyáért imádkozzunk – tudom, rettenetes lehet most neki”, akkor miért jut eszembe ez:
Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico

Égető Gyula