– Egy nagyon hosszú történet végére értünk, nem csupán időben, hanem terjedelemben és munkában is hatalmasat tettünk – fejtette ki szerdán az apátfalvi faluház nagytermében Bálintné Siprikó Zsuzsanna. Az alpolgármester ezzel arra utalt, hogy közel két évtizede kezdték el az úgynevezett Bíbic könyvek megírását, kiadását. Most érkeztek el a sorozat befejező részéhez. A Havas Gergé, ne havaskodj! címűt ünnepélyes keretek között mutatták be.

Móricz Ágnes, a könyvek szerkesztője

A kötetek legfontosabb feladata, hogy megőrizzék az utókor számára az apátfalvi hagyományokat, az identitást. Az országban egyedülálló, hogy egy ilyen kis település ekkora energiát fordít erre a komoly feladatra. Móricz Ágnes, a könyvek szerkesztője röviden beszélt erről a két évtizedes munkáról. Szekeres Ferenc polgármester pedig elmondta: külön örül annak, hogy három év alatt öt könyvet sikerült kiadniuk, ebből három teljesen új rész volt, kettőt pedig azért kellett újranyomni, mert elfogytak a korábbi példányok.

– Az apátfalvi gyerekek számára is hasznos információkat közölnek a bíbicek, hiszen az iskolában nagyon kevés dolgot tudhatnak meg a helyi történésekről – vette át a szót Vargáné Nagyfalusi Ilona tanító. A helyi értéktár bizottság elnöke kiemelte: az utolsó rész az apátfalvi jeles napokat dolgozza fel. – Országos, de helyi fontosabb ünnepeket, napokat sorolunk fel és magyarázunk meg a könyvben, számos illusztrációval kiegészítve a leírtakat – fogalmazott Vargáné Nagyfalusi Ilona. Őt hallják:

##audio:5173##

A Dózsa György Általános Iskola diákjai műsorral színesítették a szerdai könyvbemutatót. Szabadi Lívia: A várakozás ideje című versét Fazekas Andrea szavalta el. A Bíbicből pedig részleteket olvasott fel Molnár Regina és Molnár Rebeka. A tanulókat Tóth Lászlóné pedagógus készítette fel. Apátfalva szülötte, Szigeti György egykoron rengeteg munkát végzett annak érdekében, hogy minél tartalmasabbak legyen a kötetek. Az azóta elhunyt lokálpatriótáról is megemlékeztek, az iskola kórusa a Ma két hete vagy mán három című dalt adta elő, melyet még Gyuri bácsi gyűjtött 1955-ben. A rendezvény után a sírját is felkeresték a helyi temetőben, s elhelyezték a tisztelet virágait.

Munkatársunktól. K.