A Péterfy Sándor utcai kórház udvara 1956-ban

Az 1926. november 3-án született Békési Béla műtősként dolgozott, a forradalom kitörése előtt három évvel kezdte meg egyetemi tanulmányait. Október 23-án már részt vett a tüntetésen, majd belépett a II. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán működő nemzetőrségbe. A harcok idején csoportjával együtt gyógyszert és vért szállított, sebesülteket látott el. A fegyveres harc helyett a politikai ellenállás mellett tett hitet, társaival kezdettől fogva terjesztettek röplapokat. A november 4-i szovjet támadás hírére lebeszélte a többieket a kilátástalan küzdelem folytatásáról, majd segített elrejteni a kórház udvarán maradt nagy mennyiségű fegyvert. A harcok befejezése után került kapcsolatba a Péterfy Sándor utcai kórház ellenállóival, köztük későbbi vádlott-társával, Péch Gézával. Mindketten úgy gondolták, békés úton, kompromisszumok árán sikerül elérni, hogy a forradalom eredményei legalább részben megmaradjanak. A Bagoly-csoport bekapcsolódott az Élünk című illegális lap terjesztésébe. A Péterfy Sándor utcai kórházban tartott razzia, valamint az Élünk szerkesztőinek, Obersovszky Gyula és Gáli József december eleji letartóztatása után elhatározták, hogy tovább terjesztik a lapot. Egyfajta mentőakciónak szánták a lépést, hogy a hatóságokat meggyőzzék arról: nem a megfelelő embereket fogták el, hiszen az Élünk továbbra is megjelenik.

Emléktáblája a Semmelweis Egyetem falán

Békési Béla kapcsolatba került a bécsi emigrációval. Együtt igyekeztek rábeszélni a Baross téri fegyveresek egykori parancsnokát, Nickelsburg Lászlót, hogy vállalja el az illegális ellenállás fegyveres részének megszervezését – sikertelenül. 1956 decemberében megpróbált átjutni Ausztriába, Győrben azonban leszállították a vonatról, s január elejére visszatért a fővárosba. Csoportja tovább folytatta a röplapozást. Három hónappal a forradalom kitörése után, 1957. január 23-án ezer példányban terjesztették felhívásukat Debrecenben:

A magyar nép nem vesztette el hitét, továbbra is harcol a független szabad Magyarországért. A legvéresebb terror sem tudja elnyomni akaratunkat. Célkitűzéseinket keresztülvisszük. Az igazság, ha véráldozat árán is, de győzni fog. Ennek érdekében tartson össze mindenki, aki magyar, és gondoljon arra, hogy hazánk válságos napjaiból egyedüli kivezető út a nagy, nemzeti összefogás.

1957. február 11-én tartóztatták le a klinikán, majd börtönbe került. Szervezkedés vezetéséért első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette tanácsa életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, amit a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Borbély János elnökletével halálbüntetésre súlyosbított. 1958. április 22-én Péch Gézával, Gerlei Józseffel és Balogh Lászlóval együtt végezték ki.

Egykori rabtársa, Tóth István, így emlékezett vissza erre a napra:

Ha elkezdtek cövekelni hajnalban, tudtuk, hogy aznap akasztás lesz. Én akkor már tudtam a zárkatársam ítéletét, mert a per negyedrendű vádlottja, Békési Béla is abban a csoportban volt, akiket a Kisfogház második emeletén őriztek. Ő is a B csillagból került föl. Nagyon kedves gyerek volt, még előadást is tartott nekünk, hogyan csinálják a Biogalnál a penicillint. 1958. április 22-én Bélát hozták ki először. Az ajtóban megkérdezték – ez volt a szabály –, hogy hívják, erre Béla azt mondta: „Ugyan, uraim, hagyják már ezt a cirkuszt”. Aztán odavitték az akasztófához. Amíg ki nem rúgták alóla a sámlit, egész idő alatt ismételte: Éljen a szabadság, éljen a függetlenség, éljen Magyarország!

Békési Béla ítéletét a Legfelsőbb Bíróság 1991-ben a NT. III. 18/1991. sz. alatt semmissé nyilvánította.

Békési Béla műtős, orvostanhallgató (Makó, 1926.11.03. – Budapest, 1958.04.22.)

Élt 32 évet.

 

Herczeg Sándor

(Források: november4.kormany.hu, 301.nori.gov.hu, visszaemlekezesek.hu, inforadio.hu. 56Films.com, nokfolyoirat.hu)