Itt rövid újságíróskodás után – saját politikai karrierjének fölépítése érdekében – 1905. augusztus 27-én megindította napilapját, a Vásárhelyi Reggeli Újságot. (A negyven évfolyamot jegyző lap, mely 1944. október 5-éig jelent meg, a város leghosszabb életű lapjának bizonyult.
A Függetlenségi és 48-as Párt színeiben 1910-ben sikerült először bejutnia a parlamentbe, ahol emberöltőnyi időre állandósult státusa, 1939-ig hétszer választották újra. A jó szótehetségű, demagóg szónok a 48-as után a kisgazda párt különböző árnyalatú csoportjaiban, frakcióiban, de olykor szociáldemokrataként, vagy akár pártonkívüliként hirdette különösen a gazdatársadalom („a kis fehér falú tanyák”) érdekeit, ígérve, általános, titkos, egyenlő választójogot, igazságos adórendszert.
1918-ban Károlyi Mihály mellett vélte megtalálni boldogulását, részt vett az őszirózsás forradalomban, de a második világháború éveiben – amint lapja hangjának változásai mutatják – elfogadta a fasizmus eszméit is.

Forrás: Kőszegfalvi Ferenc: Egy mezővárosi nyomda- és sajtóvállalkozás a 20. században.= Magyar Könyvszemle 2006. 2. sz.