A világháborúból súlyos sebesülése miatt hadirokkantként leszerelték. Kőműves szakvizsgáját a kórházban tette le,a börtönben pedig – ahová 1919-es politikai szereplése miatt került – tovább képezte magát, megtanult németül.1918-tól már a helyi, városi pártszervezet titkára, 1929-től pedig, a párt képviselőjeként, tagja lett a városi törvényhatóságnak, ott védte a dolgozók érdekeit.

A nagy műveltségű, népszerű, kitűnő szónok az 1935-ös országgyűlési képviselő választáson a parlamentbe került.
Itthon megszervezte, saját kezével is építve a Munkásotthont, ahová vásárhelyi tartózkodásai idején József Attila is gyakran bejárt sakkozni, beszélgetni. A széles látókörű és érdeklődésű munkásvezető társaságát sokan keresték, otthonukban megfordult Medgyessy Ferenc, Németh László, Erdei Ferenc, Somlay Arthúr. Támogatták például Kohán Györgyöt, Pákozdy Ferencet, szoros kapcsolatba kerültek József Attilával.

1944-ben beválasztották a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, tagja lett az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak. Iparügyi miniszterként, majd földművelésügyi államtitkárként.
Amikor a kommunista párt fölszámolta 1948-ban a pártját, egyik első áldozata lett az úgynevezett koncepciós pereknek. Nem fogadta el a pártegyesítést, ezért „hazaárulás” vádjával börtönbe zárták öt évre. „Kegyelemből” engedték szabadon 1955-ben, de 1957-es rehabilitálását nem érhette meg, 1956. május 13-án börtönben szerzett betegsége vitte el.

Emlékét a róla elnevezett utca sarokházán domborműve őrzi. (Itt azonban a tábla fölavatása óta egyetlen szál virág sem volt.)

Forrás: Galgóczi Erzsébet Aki halott megbocsát c. drámája (Magyar karrier. Bp. 1986.)
Horváth Julianna szakdolgozata a Németh László könyvtárban.
Kőszegfalvi Ferenc szócikke a Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikonban.. Hmv. 2002.