Botka László nem egy éjszakai lokálba érkezett, nem éjjel 2 órakor tartott szemlét a déli határszakaszon lévő kerítésnél és nem háborús övezetben nyilatkozott. Botka László Makón járt, egy barátságos, kedves és vendégszerető városban – és Magyarországon, melyet nemrég minősítettek az egyik legbiztonságosabb országként. Miért kellett őt védeni és mitől, netán kitől? Milyen félnivalója van, miből gondolja, hogy veszélyben lenne? Vagy miért gondolják azok, akik megszervezték a tájékoztatót, hogy félnie kellene?  Az alkalmaz testőröket, aki fél, vagy jelenlétükkel fenyegetni kíván. Botka László polgármester, nem miniszter és nem parlamenti képviselő. Ha mégis fél, akkor ne akarjon miniszterelnök lenni, mert az nem az a pozíció, ahol ez előnyt jelent. Ha fenyegetni kíván, akkor pedig pláne ne, mert félelmet kelteni szükségtelen – van a világban épp elég.

Makóra nem kell testőr. Makó egy békés város. Makó nem Szeged. Ha Botka László ezt nem tudja, akkor kérdezze meg a település jelenlegi országgyűlési képviselőjét.

Igen. Lázár Jánost. Aki amellett, hogy honatya, egyúttal Miniszterelnökséget vezető miniszter és a titkosszolgálatokat is felügyeli. Annyi testőrt vihetne magával mindenhová, amennyit csak akar, hiszen egy olyan terület felett diszponál, ami ezt egyébként még indokolttá is tenné. De Lázár még egyszer sem jelent meg kigyúrt, fekete napszemüveges Schwarzeneggerekkel sehol. Még Budapesten sem, nemhogy Makón. Holott számtalan sajtótájékoztatót és lakossági fórumot tartott – még közterületen is.

Nem kérünk sem a félelemből, sem a félelemkeltésből. Makón – és máshol sem – erre semmi szükség. Aki fél, az vessen számot azzal, hogy vajon miért teszi. Keresse meg az okokat, majd szüntesse meg és saját félelmét ne fordítsa át fenyegetésbe. S ha majd rendbe tette a saját dolgait, kisöpört a saját portáján, akkor nem lesz szüksége testőrökre.

H. É.