– A nagyposta melletti panelből költöztünk ki 22 esztendeje Lesibe, a jó levegő, a csönd és a nyugalom miatt – mondta Debrák Zoltánné. Ibolya néni és családja azon közel 150 olyan makói között van, aki úgynevezett belterületi szántón lakik. Azóta küzdenek az utcában a sárral. Ezt nemrég megoldották, mert a lakók összefogásából sikerült feltölteni az előttük lévő utat. Ibolya néniék saját költségből vezették be a házukba az ivóvizet, villanyuk van, de vezetékes gázuk nincs, a szemetet meg csak úgy viszik el, ha a kukát kihúzzák az utca végébe, mert a kocsi nem tud bejönni érte. – Nagyon örülnék, ha átminősítetnék ezt a részt is lakóterületté, mert akkora megoldódna a teljes közművesítés – tette hozzá Debrák Zoltánné.

Váczy Debóra és fia

A lesiek, vagy ahogy magukat nevezik, a síneken túliak, már évitezedek óta kérik, hogy belterületi szántó helyett ők is lakóövezetben élhessenek. – Ezzel a problémával már nagyon sok esetben megkerestek engem is, a régi városvezetés ezt nem oldotta meg, Buzás Péter volt polgármester kijelentette: amíg ő irányítja Makót, Lesiben nem lesz fejlesztés – nyilatkozta Toldi János. A települési képviselő beszélt a városrész kialakulásáról, valamint arról is, mit lehet tenni annak érdekében, hogy még élhetőbb legyen Lesi, íme:

##audio:4581##

Gál Józsefné és Toldi János

Váczy Debóra úgymond őslesis, hiszen már az ő születése előtt is itt éltek a szülei. – Nem is sejtettem, hogy ennek belterületi szántó a minősítése, én úgy tudtam, hogy üdülőterület, de ez akkor csak a töltésen túl lévő területre igaz – árulta el a fiatal édesanya. Vezetékes vizük van, de csatornájuk és gázuk nincs. Telente kandallóval fűtenek. Váczy Debóra úgy számolt, mivel náluk nem teljes a közművesítés, így az ingatlanjaik sem érnek annyit, mint a város más részében lévők. – Az utunkat csak apró kaviccsal töltötték fel, azt mondták, azért nem kap aszfaltot, mert nem lakóterületen van – sorolta Váczy Debóra.

Azért nem minden itt élő osztotta azt a véleményt, hogy át kellene minősíteni ezt a városrészt. – Mi három éve költöztünk a Lesi utcába, talán elvesztené ez a kis miliő azt a családias hangulatát, ami most jellemző rá, ha esetleg más lenne a besorolása – vélekedett Gál Józsefné. Erzsike néni hozzátette: a város másik részéből, a Bárány utcából jöttek ide, mert az ottani házuk szűk lett a számukra. – Amikor ide költöztünk, még rendes utunk sem volt, de azóta megcsinálták, s már kerékpárral is tudunk rajta közlekedni – mondta végül Gál Józsefné.

Munkatársunktól. K.