Mindig nehéz elengedni egy fesztivált, vagy akármilyen programsorozatot. Az alatt a pár nap alatt, amit velünk tölt, megszokjuk (akár a kezdetei zsörtölődések után is), sőt, megszeretjük, és a végére fáj a búcsúzás. A zárónap ilyenkor már a legszebb pillantok visszaidézésével telik, miközben azért az utolsó órákat, perceket is igyekszik az ember élménydússá tenni.

A XIII. Bor- és Gasztrofesztivál esetében is ez a helyzet. Még csak éppen az imént volt, hogy megtáncoltatott minket a PASO az első nap, majd szombaton meghallgattuk az ünnepi beszédeket, hogy után a Kárpátiával dörögjük el közösen a Székelyhimnuszt. Az utolsó napra az ég is beborult, illetve kicsit át is áztatta a népet. Ez azonban sokakat egy cseppet sem zavart, és kilátogattak a térre.

Szántó Lili és Stuber Rajmond

Így tett Szántó Lili és Stuber Rajmond is, akiknek ráadásul a vasárnap volt az első alkalom, hogy ki tudtak jönni a térre. „Ez az első szabadnapunk, ezért döntöttünk úgy, hogy megnézzük, mi van itt” – mesélték a fiatalok, akik épp ezért még csak ismerkedtek a légkörrel és kínálattal. Kóstolás, nézelődés, beszélgetés céljából érkeztek, igazából sem konkrét, a lényeg, hogy jól érezzék magukat. A Szent István tér mint helyszín hogy vált be nekik, erről is kérdeztük őket: „A munka szempontjából nekem ez a választás nem volt annyira szerencsés, mert elég sűrűn kell ezen a környéken mozognom, és a lezárások miatt a fél várost meg kellett kerülnöm. De mint rendezvény helyszín nincs semmi baj vele, tűzijáték szempontjából kifejezetten jó, mert többet lehet majd látni belőle” – fogalmazott Rajmond.

A kínálatra pedig igazán nem lehetett panasz. A hangsúlyt – a rendezvény nevéből eredően is – ugyan a borokon volt, de mellette számos gasztronómiai különlegességgel is találkozhattunk. Erdélyből több ínyencség érkezett: Csíki sör, torockói sajtok, vagy éppen mustárok és hentesáru.

Bíró Ernő és Renner Beáta

Renner Beáta, a kézműves mustárok képviseletében érkezett Hódmezővásárhelyre egyenes Csíkszeredáról, de a mustárok Köküllőkeményfalván készülnek teljesen hagyományos, mesterséges anyagoktól mentesen. Beáta kollégájával, a Székely falatok képviselőjével, Bíró Ernővel együtt jött. Ernő rengeteg finomsággal kedveskedett a vásárhelyieknek, mindenféle hússal lehetett nála találkozni, feldolgozott formában. A szintén csíkszeredai úriember elmondta, hogy a cégük egyik különlegessége a medvehús, amit ide most nem hoztak, hiszen a medve védett állat Magyarországon. „Nagyon jól éreztük magunkat, vidámak vagyunk” – mesélte Beáta. Ernő hozzátette, hogy a programok közül a Kárpátia-koncert ragadta meg a szívét leginkább, csak azt sajnálta, hogy a pult mögül volt végighallgatni a dalokat.

A zárónapon a átadták a legjobb, legszebb boroknak járó elismeréseket, illetve kihirdették, melyiket választotta a közönség a neki leginkább tetszőnek. A Polgár Pincészet Polgár Rosé nevű bora ízlett a szavazóknak a legjobban.

Kovács Edina

Kovács Edina, a Polgár Pincészet alkalmazottja elmondta, hogy most második alkalommal voltak itt, Hódmezővásárhelyen, és nagyon örültek neki, hogy ilyen sokaknak tetszett a boruk. „Ebben a nagy melegben valóban nagyon sok rosét adtunk el. Ez egy száraz rosé, kékfrankosból készült. Jó kis kellemes, üdítő jellege van. Nagyon sok fröccsöt készítettünk belőle, mindenféle arányban. Közkedvelt volt a macifröccs is, ami hosszúlépés málnaszörppel.”

Kulturális programból sem volt hiány az utolsó napon sem. Előbb a MH 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhely Helyőrségi Zenekar lépett fel, majd „A zene az kell: A zenés színház ünnepe” címmel a Budapesti Operettszínház gálaestjét csodálhatta meg a közönség.

A legnagyobb magyar musicaldarabokból énekeltek a művészek, köztük Szulák Andrea és Homonnay Zsolt.

Persze, a tűzijáték sem maradhatott el, amiről itt talál képes, videós beszámolót.

ÉR.