A korszakok nagyjából 2000 évente váltják egymást. Mióta ember él a Földön, hét ilyen világkorszak telt el, és mindnek megvan a maga sajátossága. Nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt az Oroszlán korában az ösztönök uralkodtak, ezt váltotta a Rák, amikor már az érzelmek irányították az emberek gondolkodását. Az Ikrek korszakában az értelem kerekedett felül, majd a Bika időszakában a termékenység irányította az emberiséget. A Kos a lét tudatosságát hozta, majd jött a Halak korszaka, amely nagyjából időszámításunk kezdetével együtt indult, tehát Krisztus születésének idején. Ekkor a dogmatikus hit vette át a hatalmat.

Jelenleg a Vízöntő korának elején vagyunk. Hogy pontosan mikor kezdődött, azt nagyon nehéz meghatározni. Vannak, akik szerint már a 60-as években, de mások úgy vélik, az ezredforduló idején. A legáltalánosabban elfogadott nézőpont azonban, hogy 2010 körülre tehető a váltás kezdete. Ennek a kornak a sajátossága, hogy az emberek már nem „hisznek” valamiféle felsőbb hatalom létezésében, hanem „tudják”, hogy kell lennie egy rendező elvnek, illetve erősen jellemzi a függetlenségre, önállóságra való törekvés.

Minden változás megvisel bennünket. Legyen szó, akár egy költözésről, egy munkahelyváltásról, vagy akár csak egy szoba átrendezéséről. Hát, még ha az egész világ megváltozik körülöttünk. Ezért is tapasztalható körülöttünk most ekkora káosz. Azért nehéz a jelen korban létezni és a hagyományos erkölcsi értékeket életben tartva emberi kapcsolatokban jól működni, mert átmeneti a kor. Hogy meddig tart az átmenet, azt nem lehet megmondani – talán egy vagy két emberöltő. Alapvető erkölcsi normák kezdenek eltűnni az életünkből, és egyre inkább az individuum kerül előtérbe, az egyén érvényesülése. Ezen a nehéz időszakon pedig talán pont az segítene át, ha a száz-kétszáz éve működő morális értékeket átemelnénk mostanra, a gyerekeink nevelésébe, mert ezek stabilizálnának bennünket leginkább.

Ahhoz, hogy megértsük, a párkapcsolatokban milyen változások várhatók az előttünk álló időszakban, vissza kell mennünk a régmúltba. Az ősközösségek hajdan nem úgy működtek, mint manapság a kapcsolataink. Gyakorlatilag akkor a párkapcsolat még nem is létezett. Az emberek közösségekben éltek, ha született gyermek, arra közösen vigyáztak, együtt nevelték. A mai értelemben vett párkapcsolat, a tulajdon megjelenésével született meg. Amikor egy férfi kijelentette, hogy neki van valamije, értékessé vált a nő szemében, hisz ha van vagyona, akkor az utódról biztosan tud gondoskodni. Ekkor kezdték el a nők, a gyermekük érdekében kisajátítani a tulajdonnal rendelkező férfiakat. Értelemszerűen gazdaságilag úgy érte meg, hogy egy férfinak csak egyetlen nőtől szülessen gyermeke. Ez lett a „világ rendje”.

A Vízöntő kora azonban a függetlenséget támogatja, így a párkapcsolatok egyre inkább csupán kapcsolatokká alakulnak. A párkapcsolat és a kapcsolat között az a különbség, hogy előbbiben a két fél felelősséget vállal egymás iránt. Egy kapcsolatban azonban már csak saját magunkért vállalunk felelősséget. Várható, hogy száz, kétszáz éven belül vissza fog rendeződni a társadalom olyan közösségekbe, mint a régmúltban. Ez persze még odébb van, de már vannak jelei. Ma Európában egyre inkább trend, hogy a szinglik együtt bérelnek lakást – mindenkinek van egy-egy saját szobája, nyilvánvalóan gazdasági megfontolásból.

A tradicionális párkapcsolatok egyre kevésbé működnek. Két ember szövetsége ugyanis csak akkor működhet, ha az egyik fél elfogadja a másik felet vezetőnek. A Vízöntő korában azonban, amikor az ego akar érvényesülni, mindketten maguknak akarják a domináns fél szerepét. Ma már teljesen természetesek az olyan családmodellek, mint a patchwork család, az egyszülős család, vagy az azonos nemű szülőpár, és ezt is a Vízöntő kora hozta. Sokkal elfogadóbak lettek az emberek az ilyen kapcsolatokkal szemben. Talán azt gondolhatnánk, hogy a világ ilyen jellegű átrendeződésével elvész majd a boldogság is, hisz a tündérmesékből megtanultuk, hogy csak a sírig tartó szerelem tehet minket igazán boldoggá. Pedig elfogadható az is, hogy két ember csak addig halad egymás mellett, amíg jól érzik magukat együtt. Talán csak pár évig, talán egy-két évtizedig. Fogadjuk el, hogy a válás olykor sokkal jobb és sokkal boldogabbá tesz, mint egy nem működő kapcsolatban, állandó konfliktusban élni.

Azonban ha mégis ragaszkodnánk a tradicionális családmodellhez, akkor keményen meg kell dolgoznunk a kapcsolatunkért. De más a feladatuk a nőknek és más a férfiaknak. A nőknek meg kell tanulniuk felnézni a párjukra és átadni neki az irányítást, a döntés jogát, és önmagukat háttérbe kell kicsit szorítani. A férfiaknak pedig fontos lenne, hogy valósítsák meg önmagukat. Az önmagát megvalósító férfinak egészen biztosan sikere lesz a nőknél. És ha ezek között a nők között olyat találnak, akinél az elfogadást is érzik, illetve azt is, hogy fel tud nézni rájuk, vegyék feleségül!

Kiskata