Pár napja a sógorának, Veres Józsefnek az ikonjaiból nyílt kiállítás a makói Hagymaház Galériában, most pedig Szabó Imrének a festményeivel találkozhat az, aki ellátogat a József Attila Városi Könyvtárba. Az 1945-ben Miskolcon született amatőr festő a vasúttól ment nyugdíjba, így számos képén visszaköszön az ott eltöltött évtizedek emléke. Ráadásul a Maros-parti bibliotékában is látható alkotások nagy része úgy született, hogy a mozdony ablakából kinézve kapott el egy-egy pillanatot, egy-egy tájrészletet, s évek múltával most megfesti ezeket. Erről beszél Szabó Imre, íme:

##audio:3742##

Szabó Imre szereti, ha egy kicsit játékra hívhatja a képeit nézőket. Az olvasóterem bejáratánál elhelyezett festményét, mely egy mozdonyt ábrázol, jól meg kell figyelni. Az éles szemű érdeklődő így talán ki is szúrhatja azt, hogy a vasparipa kéményéből kiáradó füstben kirajzolódik az alkotó önarcképe. Egy csendéleten, melyen virágok, gyümölcsök vannak, a kép jobb alsó sarkában lévő körtén pedig egy légy üldögél. A piciny rovar olyan aprólékosan kidolgozott, hogy még a gyümölcsre vetülő árnyéka is látszik.

– Nekem a festés talán olyan, mint a dohányosnak a cigaretta, szinte képtelenség róla leszokni, késztetést érzek arra, hogy ecsetet ragadjak a kezembe – folytatta Szabó Imre. Néha még apróbb kellemetlenségek is érték emiatt. Egyszer Budapesten villamosozott, mikor észrevett egy fiatalembert, akinek olyan volt az arca, hogy szinte azonnal meg akarta örökíteni. – Nekem fel sem tűnt, hogy bámulom, de neki igen, s mérgesen odajött hozzám és szóvátette a dolgot, szerencsére sikerült tisztáznom a félreértést – árulta el mosolyogva.

A tárlatot dr. Sánta Sándor nyitotta meg. A makói települési képviselő örömmel vette felkérést, mivel maga is fest. Így egy kicsit szakmai szemmel is nézte a festményeket. Persze, egyáltalán nem kell szakértőnek lenni ahhoz, ha valaki kíváncsi Szabó Imre alkotásaira. Bárki megnézheti, ha felkeresi a József Attila Városi Könyvtárat. Azért nem árt igyekezni, mert április 19-én zár a kiállítás.

Munkatársunktól. K.