Vidám búcsúkorcsolyázás 10

 

Az iskola hetente vitte a diákokat a testnevelés óra keretein belül a jégre. Ez alkalommal sem maradhatott el a bemelegítés, még mielőtt a pályára léptek a gyerekek, gondosan átmozgatták végtagjaikat, utána pedig három laza körrel indították az órát.

„A lábamnak mindig nagyon kényelmes volt a korcsolya. Azért szerettem ide járni, mert kiszellőztette a fejemet, ellazított.” – mesélte jégpályás élményeivel kapcsolatban Herczeg Dávid, 4. osztályos szőnyis tanuló.

Varga Hunor Imre számára a csúszás olyan volt, mintha repülne. Apró Anna – Hunorhoz hasonlóan – szintén a repüléshez hasonlította a korcsolyázást. „Az órák alatt próbálkoztam különféle figurák elsajátításával is, például gyakoroltam a fél lábon siklást.”

Herczeg Dávid, Varga Hunor Imre és Apró Anna

Molnár Lili elmesélte, szokott a szüleivel is kijárni a pályára, ő – ahogyan megfogalmazta – a „hátramenetet” próbálta tökélyre fejleszteni. Lili szemmel láthatóan ügyesen siklott az általa lelkesen ismételgetett pozícióban.

Molnár Lili

A gyerekek – fényképezőgépünket meglátva – a jégpálya széléhez gyűltek, s mosolyogva, felváltva meséltek arról, miket játszottak a pályán töltött idő alatt.

Nagyon sokat fogócskáztak, vonatoztak, amelyet „osztályvonatozásként” neveztek meg, illetve az egyik kedvencük a „bulldogozás” volt. Ez a játék arról szól, hogy a fogó beáll a terület közepére, a többiek pedig felsorakoznak a jégpálya egyik szélén, majd át kell jutniuk a túloldalra anélkül, hogy a fogó elkapná őket.

Mindhárom játékot bemutatták az utolsó órán is, élvezettel, kipirult arccal játszottak, öröm volt nézni őket. A diákok elmondták, egy búcsúteázással zárják keddi kint létüket.

Ács Helga