Ahogy közeledtünk vasárnap kora délután a korcsolyapályához, megütötte fülünket a gyerekzsivaj. Nevetéstől, kurjongatásoktól, egymást bíztató vagy éppen cukkoló megjegyzésektől volt hangos a hódmezővásárhelyi csúszóközpont környéke.

A vasárnapi ebéd levezetéseként ismét sokan választották a mozgásnak ezt a formáját, és most már az idő is kedvezett nekik, a zimankót felváltotta a nulla fok körüli időjárás.

A korcsolyázók között láthatóan akadt kezdő, haladó, idősebb és fiatalabb is. Amilyen sokszínű volt a társaság, olyan változatos volt az, hogyan, kitől, mikor sajátították el a korizás tudományát.

Lidi, Réka, Zsiga

Nagy Lídia például még egészen kicsi korában édesapja segítségével sajátította el a mozdulatokat a vásárhelyi jégpályán. Azóta rendszeresen látogatja is a pályát, főleg hétvégén nyílik alkalma a gyakorlásra. Ezen a vasárnapon testvére is vele tartott. Nagy Zsigmond komolyabban most kezdett el ismerkedni a jéggel, nővére segíti abban, hogy a kisfiú mihamarabb biztonságosan, magabiztosan közlekedhessen a pályán. Velük tartott még Ráhai Réka is, aki három évvel ezelőtt tanult meg korcsolyázni. Az osztályával ugyanis akkor kezdték meg a jégpálya látogatását, és bizony saját maga volt a tanára, autodidakta módon tanult meg korizni.

ÉR.