Imádjuk Mártélyt. Azt hiszem nem is hiába. A Holt-Tisza az év minden egyes szakában gyönyörű látványt nyújt. Tavasszal az ébredő természetes, nyáron a hibátlan napsütés, ősszel pedig az ezernyi színben játszó falevelek teszik azzá. Télen pedig a hó, amely a hétvégén Mártélyra is megérkezett. A töltésoldal így kiválóan alkalmas a csúszkák bevetésére, hiszen ott lehet, a jégen nem.

A hétvégi szépséget azonban nem is ez, hanem a Mártélyt elfoglaló hattyúk adták. A bütykös jószágok a part mellett vertek tanyát, kacsák közt lubickolva, kinézetükkel elbájolva a holtághoz érkezőket. Nem hiába! Egy kis kenyér, esetleg valami hattyúba való mindenkinél volt. Az állatok a vízről nyújtogatták nyakukat, hogy a parton lévő finom falatokat levadásszák.

A kacsák pedig nem voltak restek, akár a jégre totyogni egy kis eleségért. Nem volt egyszerű a dolguk, hiszen a kacsatalp is csúszik.

Talán még nem késő a hét elején kilátogatni a hóba öltözött holtághoz és meglepni magunkat egy kis hattyúval. Ha megy egy kis eleséget persze vigyen, hiszen a repülő siserahad elvárja ezt. Azt nem állítom, hogy az üres kézzel érkezőket megcsípik, de a bütyök mögül csak szúrós tekintetre számíthat.

szcs