1946. június 2.

A korabeli politikai viszonyok ismeretében nem csoda, hogy a cikkíró ilyen gunyoros hangnemben fogalmaz – némiképp előrevetítve a következő esztendők diktatúrájának mélységét. A történtek vizsgálata nélkül is kijelenthető, hogy a hamarosan bekövetkező kommunista hatalomátvétel előszelét itt is érezni lehet. Az írás egyelőre csak “szurkapiszka”, de az internálás emlegetése baljós üzenet.

1946. július 7.

Ezt a hírt is illik jókora fenntartással kezelni, igazságtartalmához sok kétség fér, hiszen a politikai rendőrség nevéből is adódóan közvetlenül államhatalmi befolyás alatt állt. Simán elképzelhető, hogy a cikkben említett urak olyan jellegű koncepciós eljárás alá kerültek, melynek alapja koholt volt. Akkoriban ugyanis bőven elég volt egy névtelen feljelentés és az illető örülhetett, ha egy veréssel megúszta a razziát. Az viszont még 70 év múltával is meglepő, hogy 1946-ban még létezett Horthy István-telep…

1946. augusztus 23.

Az augusztusi hír némi bizakodásra és az állapotok normalizálódására utal. Kétségtelen, hogy a háborút követő időszakban komoly ellátási gondok voltak a legalapvetőbb élelmiszerek vonatkozásában is, s amint azt olvashatjuk, ez nem csupán a fővárosra szorítkozott. Egy dolgot leszögezhetünk: a vásárhelyi kenyér most is nagyon finom!

1946. október 2.

Bitangakol. A kifejezés új számomra, de mindenképpen szemléletes. A cikkben vázolt probléma Hódmezővásárhely utcáit járva helyenként még felüti a fejét, ám nem hinném, hogy ilyen mértékben lenne jelen. Ráadásul bitangakol sincs, ami a megoldást jelentené. Hetven éve pedig ritkábban jártak az autók, ezért a jószágok is jóval nagyobb biztonságban voltak – egészen addig, amíg a rend éber őrei le nem csaptak rájuk.

1946. december 24.

Manapság már ismeretlen a feketézés fogalma, de 1946-ban hosszú börtönévek és internálás járt az üzletelés eme formájáért. A zsurnaliszta méltatlankodása nyilván a korszellemből fakad, s talán nem kockázatos kijelenteni, hogy a főhősnek akadtak magasabb szintű politikai-gazdasági kapcsolatai, ezért úszta meg viszonylag olcsón. Emellett itt is igaz, hogy a hírt óvatosan kell kezelni, hiszen 1946-ot írunk.

1946. december 31.

Vajon mi dolga volt az említett külföldiekkel szemben az ÁVO-nak Hódmezővásárhelyen? Erre a kérdésre a felhívás sem ad választ, mindenesetre felettébb érdekes, hogy egy újságban tette közzé ezt a nem mindennapi hírt. Az sem világos, hogy a terrorszervezet illetékesei miből gondolták, hogy az érintettek éppen egy magyar nyelvű újságból fognak tájékozódni sorsukat illetően. Afelől azonban semmi kétségem nincs, hogy az Államvédelmi Osztály abban az időszakban elérte, amit akart.

Herczeg Sándor

A cikksorozat támogatója: Otthon Centrum, Hódmezővásárhely, Szent Antal utca 15.

Telefon: 06-70-454-49-51. https://oc.hu/iroda/hodmezovasarhely