Egyik óriási előnye a makói jégpályának, hogy fedett, Így hétfői szemerkélő eső ellenére is vígan lehetett róni rajta a köröket. Többek között így tett Gera Violetta is. – Óvodás voltam, mikor megtanultam korcsolyázni – árulta el a mindössze 7 esztendős kislány. Lettit édesapja kísérte el karácsony másnapján a pályára. A kislánytól megtudtuk, hogy az Írisz Táncklub Makó Sportegyesület tagja. – Sokféle táncot tudok, szerintem ennek is köszönhető az, hogy nagyon könnyen ment megtanulni a korcsolyázást is – tette hozzá Letti. Igaz, figurákat még nem csinál a jégen, de magabiztosan csúszik rajta.

Hétfőn igen sokan hódoltak ennek a szép téli sportnak a Maros-parti városban. – Átutazóban vagyunk itt, ez az utolsó éjszakánk a településen, aztán megyünk tovább Erdélybe, ugyanis fent a hegyekben búcsúzunk el 2016-tól – vette át a szót Hódi Géza. A fiatalember és párja Kecskemétről jött, s azért Makón keresztül mennek tovább, mivel itt vannak a barátaik és közösen fognak szilveszterezni. – A téli sportokat nagyon szeretem, így a kocsiba bele is tettük a síléceket, a korcsolyákat, de a snowboardot is – sorolta Hódi Géza.

Azért azt hozzá kell tenni, hogy a kori egy kicsit a bátrak sportja is. – Még mindig nem sikerült magamat rávenni arra, hogy korcsolyacipőt húzzak a lábamra – mondta nevetve a pálya szélén lévő biztonságos padon üldögélve Kovács Antalné. A középkorú asszony talán az előtte lévő forralt borból próbált egy kis bátorságot meríteni, mert nagyokat kortyolt belőle. – A férjem és a gyerekeim se tudtak hatni rám, pedig ők javában csúszkálnak – mutatott a jégre Kovács Antalné.

– Eleinte én is mindig a fenekemen landoltam, de kit izgat, hiszen ez benne az egyik legjobb – jött oda édesanyjához a fia. Kovács Péter szerint már nem is győzködik, hiszen évek óta mondogatják neki, próbálja ki. – Még arra sem hajlandó, hogy felvegye a korit, megtudva, milyen érzés az, amikor az ember lábán van – tette hozzá Peti, majd vissza is ment a pályára.

Munkatársunktól. K.