„A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, halványlila lepelbe öltözött angyal jelenik meg az égbolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, azt pengeti, és közben szépen énekel hozzá. De ahhoz, hogy meghallhassuk, szívünk tiszta kell, hogy legyen, és jól kell figyelnünk. A Béke nagyszerű dalát énekli, mely a karácsonyi gyermekről és Isten birodalmáról szól, mely eljő majd a Földön. Sok kis angyal kíséri a nagy angyalt, együtt énekelnek és örvendeznek a mennyben. Daluktól valamennyi mag, mely a földben szunnyad, felébred, és maga a Föld is figyel.” – tartja a rege.

Hódmezővásárhelyre is megérkezett az utolsó, negyedik angyal, elhozta a szeretet fényét. A Bessenyei Ferenc Művelődési Központ előtt felállított koszorún Hegedűs Zoltán alpolgármester gyújtotta meg az utolsó lángocskát, a következő szavakkal megtoldva:

 

„Nagyon sokfajta ünnepet ünneplünk. Vannak családi, egyházi és nemzeti ünnepeink. A karácsony ezek között is különleges, hiszen mindhárom egyszerre. Abból a szempontból is különleges, hogy többféle feladatot ró ránk. Például az ajándékok beszerzését, a karácsonyfa-vásárlást, a karácsonyi ebédek, vacsorák elkészítését, de van más feladatunk is. Az is része az ünnepnek, hogy az ember egy kicsit elcsendesedjen, magába tekintsen, maga mögé nézzen, nézzen az elmúlt esztendőre, hogyan, mit tett, és mi az, amin javítani kellene. Természetesen a gyerekek is számolják a napokat. Annak idején én is gyerekként egyfolytában azt kérdeztem, mikor lesz már karácsony. Valamikor 1839-ben egy német árvaházban szintén ezt kérdezgették, amikor egy evangélikus lelkész 24 szerkesztett egy kocsikerékre, és ezzel mutatta, mennyi idő van még karácsonyig. Ebből a 24 szálból mára 4 maradt, és ezek a hitet, a reményt, az örömöt és a szeretetet jelentik.”

Az utolsó gyertyát Kiss Mihály unitárius lelkész áldotta meg, majd az Ördögfű zenekar regölését hallgathatta meg a közönség.

Az est folyamán nagy népszerűségnek örvendtek a fénygömbök, és a szombati napon leleplezett „Vásárhely” felirat is.

ÉR.