Az előadó Miklós Péter történésszel, a közgyűjtemény intézményvezetőjével beszélgetve elmondta: egy 1957-es törvényerejű rendelet szerint a plébánosnál magasabb egyházi állás betöltésének feltétele volt az állam hozzájárulása és ugyanebben az évben egy, a korábbinál szigorúbb jogszabállyal igyekeztek ellehetetleníteni a gyerekek hittanra történő beiratkozását. 1957 volt az az év – mutatott rá Mezey András –, amelyben négy pap is – minden bizony szerint az állambiztonság által elkövetett – orgyilkosság áldozata lett. Így számukra még koncepciós pert sem kellett rendezni – tette hozzá az előadó.

Miklós Péter emlékeztetett: a püspököket csak akkor iktatták be hivatalukba, ha nyilatkoztak, hogy a tudomásukra jutott államellenes tevékenységről szóló információkat a hatalom képviselőjének, a megyei rendőr-főkapitányságok állományába tartozó tartótisztnek átadják. Mezey András arról is szólt, hogy volt olyan pap, aki környezetével egyértelműen közölte, hogy beszervezték, illetve, hogy „békepap” lett, és ne említsenek előtte bizalmas híreket, míg mások helyzetüket kihasználva szereztek meg környezetükből információkat, vagy bírtak rá embereket a hatalom érdekének megfelelő lépésekre.

Mezey András az országban működött ügynökök számáról elmondta: 1958-ban 13 ezren dolgoztak a III/III-as csoportfőnökségnek, közülük 312-en egyházi vonalon, akik között 294 egyházi személyt tartottak nyilván. Tíz évre rá az akkor működött 7,5 ezer ügynök között 435-en szolgáltattak híreket a z egyházakról, míg 1988-ban az akkor tevékenykedő 8 500 ügynök közül 504-en hozták a híreket az egyházak világáról.

(Forrás: Emlékpont, Arany-Tóth Attila)