A Komáromban élő – civilben büntető szakjogász – szerző Parancs nélkül is. Honvédő hősök és mártírok krónikája, 1918–1923 című könyvének bemutatóján – Nagy Gyöngyivel, az Emlékpont történészével beszélgetve – felidézte a nagynénjétől hallott történetet, amikor 1919-ben a Pozsonyban összegyűlt ötezer fős magyar tömeg magyar zászlókkal, magyar dalokat énekelve „tett olyan hatást” a megszálló cseh légionáriusokra, hogy a hivatalos indoklás szerint a rend fenntartását hivatott katonák a tömegbe lőttek, majd szuronyt helyezve puskájukra mészárolták le a menekülőket. E történetről, s az itt életét vesztett kilenc áldozatról nem lehet olvasni a történelemkönyvekben – jegyezte meg a szerző, viszont az itt élő magyarok ekkor megtudhatták, mit is várhatnak az új hatalomtól.

– Nagyapám részt vett a Komárom északi részének visszafoglalásáért indított harcokban – mesélte el a szerző, akinek felmenője csak a műveletet megelőző napi házasságkötését követően közölte feleségével – Csere Péter nagymamájával -, hogy mire is készülnek a hódítók ellen. A harc azonban elbukott, a nagyapa a Dunát átúszva menekült meg, míg az ott maradt társait lemészárolták a csehszlovák csapatok.

Erdélyben a háborús harcokból egységei élén Nagyváradra visszatért Kratochvill Károlyt alig nevezték ki a kolozsvári katonai körzet vezetőjének, a körzetet és a hadsereget Linder Béla – a Károlyi-kormány már említett hadügyminisztere – feloszlatta. Kratochvill azonban nem engedte szétszéledni katonáit, és a belőlük szervezett Székely hadosztály élén a román csapatok ellen több katonai sikert ért el, azonban végül a többszörös túlerő győzedelmeskedett felettük.

– A szintén magyar katonákból szervezett Rongyos Gárda egész Burgenlandot visszafoglalta – emlékeztetett Csere Péter, akinek az egységben nagybátyja szolgált -, azonban az utánpótlás és ellátás híján meggyengült gárdát feloszlatták.

– A hódmezővásárhelyi 56 mártír története része egy tömeggyilkosság-sorozatnak – szögezte le a szakjogász, hangsúlyozva, hogy a Fegyverneken, Kunhegyesen és Mesterszálláson végrehajtott vérengzések forgatókönyvei a vásárhelyihez kísértetiesen hasonlítanak. Mindegyik esetben ártatlan embereket fogdostak össze és gyilkoltak meg a megszálló románok, és mindezekre nem kerülhetett volna sor, ha a Károlyi-kormány képes lett volna megfelelő közigazgatást és védelmet biztosítani a magyar lakosság számára.