Juhász Gyula költő, Szegeden született és Hódmezővásárhely közelsége miatt, már gyerekkorában is többször tett látogatást a városban, mellyel kapcsolatban több vers is született. Nagyváradi és más városokban történő munkásságát követően, a ’20-as években tért vissza Szegedre, ekkor elevenítette fel régi vásárhelyi emlékeit. Ezek az emlékek mutatkoznak meg a versekben. Különlegességnek számít a Vásárhelyi sétatéren című műve, melyben megemlíti, hogy az első verset, valamint az első szerelmet is ez a város hozta meg számára.

A városban élő irodalmárokkal és festőkkel, tehát a művészvilággal is jó kapcsolatot ápolt. A Dugonics Társasággal több előadást is tartott. Több költőnek is példát mutatott és segítette őket. Így történt ez József Attila esetében is, akinek kezdeti verseiből kitűnik, hogy nagy hatással volt rá Juhász Gyula.

Endre Béla és Rudnay Gyula festőművészekhez is írt verseket, melyeket szintén megismerhetett a verskedvelő nagyérdemű ezen az estén.

Az „Idéző” című irodalomtörténeti előadáson a költő vásárhelyi és alföldi verseit hallgathatta meg a közönség, Bajnócziné Rácz Éva, Kenéz Éva és Benkő László előadásában.

Juhász Gyula – Vásárhelyi sétatéren

Első szerelmet, első verset
Te hoztál, Vásárhely, nekem,
S mi kedvesebb öreg szívemnek,
Mint első vers és szerelem?
A vásárhelyi sétatéren
Muzsikál múltam boldogan
S felejtem éjben, sárban, dérben,
Hogy ifjúságom oda van.

Városa csöndnek, nyugalomnak,
Eljöttem hozzád újra ma
S fölzsong bennem, mint vén zsolozsma,
A régi évek dallama.
Kossuth Lajost hittel köszöntöm,
Ő érc, örök, mint a magyar,
S túl gyászon, átkon, ködön, őszön,
Égbe tör, mint a diadal!

 

RV