Kedves TÓNI Barátunk!

Értjük szavaid, értjük örök barátságod és mégis megilletődve állunk itt előtted, mi is keressük a szavakat.

A Hódmezővásárhelyi Rotary Club minden tagja szomorúan értesült egészségi állapotodról, de családoddal együtt bíztunk annak kedvező fordulatában. Nem akarjuk elhinni, hogy egy kis duzzanat képes rosszindulatú daganattá fejlődni, megtörni a szervezet ellenállását, miatta elmenni az univerzum végtelenségébe.

Kedves Tóni, érezzük, hogy most is itt vagy, beszélgetünk, megfontolt véleményed elfogadjuk, majd elégedetten pipára gyújtasz.

Az összejöveteleinken sosem szóltál feleslegesen, de akkor mindig, amikor kellett. Vállaltad az alapítványunk ügyeinek elnöki feladatát, s becsülettel végezted, míg erőd engedte.  Önzetlenül segítetted a Club munkáját, az ösztöndíjasok kiválasztását, a báljaink szervezését, karitatív bevételeink növelését és a közjóra fordítását. Köszönjük! Még egyet kérünk Tőled, közeli bálunkon még viseld a tiszteletbeli védnöki szerepet. Lélekben együtt leszünk!

Velünk együtt nagyon szeretted az életet, a vidámságot, a vicceket, a kirándulásokat, a szép borokat, a bőséges vacsorákat, a zenét és a táncot. Az is feledhetetlen, hogy milyen örömmel szervezted a kiváló hangulatú nőnapi ünnepségeket a Koccintóba. Emlékezetes marad a kemencében főtt töltött káposzta, ugyanott sült kacsa, vagy csülök. A zenét, a táncot már nem is említem. Ezt is neked feledhetetlenül köszönjük!

Sorolhatnám még közös emlékeinket, de sajnos a húr elszakadt, nincs tovább.

Tudjuk mennyire család és rokon szerető voltál, Marikát és Toncsit mennyire szeretted. Beszéltél családi egyezségetetekről: megértük azt, hogy minden hónapban elmehetünk kirándulni. Tettétek is, míg lehetett. Ebben is példát állítottál.

Most itt állunk előtted, nem halljuk szavad, nem értjük gondolataidat. De tudjuk, hogy olyan szeretettel vagy irántunk, mint mi hozzád.

„Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi,

S nyugalmadat nem zavarja senki,

Életed elszállt, mint a virágillat,

De emléked ragyog, mint a fényes csillag!”

Kedves Tóni!

Köszönjük barátságodat, köszönjük, hogy együtt lehettünk éveken keresztül. Köszönjük, hogy vidám napokat teremtettél, örök emléket hagytál!

A hit, a remény, a bizakodó tudat cserben hagy,

S csak egy kép marad,

Melyet örökre megőrzünk a szívünkben,

Mert az emlékek azok,

Amit még az idő sem vehet el!

A Rotary Club minden tagja nevében ígérem, emléked, míg élünk, megőrizzük.

Tóni, Isten veled!

Hódmezővásárhely, 2016. október 28.

Forrás: Prof. Dr. habil Mucsi Imre