Az országot a pusztulás szélére sodró trianoni döntés szinte minden magyar családot érintett, hiszen alig voltak a megcsonkított területen élők között, akinek ne élt volna családtagjuk az elcsatolt részeken, így az 1920 utáni magyar külpolitikának csak egyetlen iránya lehetett: a területi revízió.

1940-re a Felvidék és Kárpátajla is visszatérhetett, ekkor a magyar had- és politikai vezetés az erdélyi területek katonai visszafoglalását célzó katonai lépéseket tett, a mozgósítás után katonai gyakorlatokra készültek az ország keleti határánál. A magyar és román felek közötti kétoldalú tárgyalások kudarcai után második bécsi döntés megszületése – amelyet formailag a román fél kezdeményezésére a bécsi Belvedere kastélyban hoztak meg – fegyveres támadás helyett a magyar haderő bevonulását tette lehetővé a 43 ezer négyzetkilométeres partiumi, észak-erdélyi és székelyföldi területre.

Mind a magyar, mind a román fél megnyugvással fogadta a döntést, amely elejét vette a fegyveres cselekményeknek, és a hadművelet során csak egy-két helyen történt elszigetelt, kisebb fegyveres konfliktus.

A műveletben ötszázezer magyar katona vett részt, akik a román fél által katonailag és közigazgatásilag mentesített félezer települést folyamatosan vette át szeptember 5. és 13. között. A magyarlakta településeken virágokkal és ünnepelve fogadták a katonákat, de a szász települések németjei is nemzeti viseletbe öltözve fogadták a bevonuló seregeket. A nagyobb városokban – így Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Kolozsvárott – maga a kormányzó, Horthy Miklós is jelen volt az ünnepi eseményeken.

A bevonulás komoly terhet rótt az országra, amelynek haderejének fejlesztését jelentősen korlátozta a trianoni diktátum, ezért a bevonulók 80 százaléka gyalogos katona volt, míg a szállítás jelentős részét szekerekkel oldották meg, miközben a közszférában dolgozók fizetését egyharmaddal mérsékelték a hadi kiadások biztosítására.

Mindezt a rendszerváltást megelőző időkben a pártvezetés elvárásainak megfelelően elhallgatták, vagy ha szó is esett róla, a nacionalista és soviniszta jelzőkkel igyekeztek a történelmi esemény valódi jelentőségét homályba szorítani – tette hozzá az előadó. A rendhagyó órán a Bethlen Gábor Gimnázium 11-es és a Németh László Gimnázium és Általános Iskola 12-es diákjai vettek részt.

Arany-Tóth Attila, Emlékpont