– Feleségem keresztapja foglalkozott ezzel, s ő vett rá, hogy folytassam ezt a szép szakmát, megvásároltam tőle a gépeket, megtanultam a mesterséget, kiváltottam az iparengedélyt és azóta csinálom – tudtuk meg Zentai Istvántól. A 62 esztendős mester Kossuth utcai műhelye előtt egy piros, fehér, zöld színre festett kis kézi kocsin sorakoznak a dróthálók, felhívva arra a figyelmet, hogy itt drótfonó tevékenykedik.

Régebben nagyon népszerű volt ez a szakma, sokan is űzték. Mára azonban egyre kevesebben vannak. Makó térségében Zentai István az egyetlen. – Két fiam van, ők autóiparban dolgoznak, nem fogják folytatni, ha én abbahagyom – árulta el az idős mester. Egykoron elég volt, ha összesen úgy tíz kilométernyi drótkerítést elkészített a fonó, s abból egy esztendeig el is tudta tartani a családját. Manapság jóval nehezebb. Ennek egyik oka, hogy Magyarországon már nem készül a fonáshoz alapanyag, így külföldről kell azt beszerezni, ami jelentősen megdrágította. – Hozzám úgy 440 kilométer távolságból jön a huzal – emelte ki a makói férfi.

Mint számos szakmában, így a drótfonóban is egyre több fázist, munkálatot gépesítettek. A dróthálót nem is érné meg kézzel előállítani. Azonban sok mindent még mindig kézi erővel állítanak elő a makói műhelyben. Hogy mik is ezek a termékek, azt Zentai István itt sorolja fel:

##audio:3153##

A Maros-parti drótfonó elsősorban kerítéseket gyárt, hiszen erre van a legnagyobb kereslet. Nem csupán a városba és környékére jutott el a Zentai-féle portavédő, hanem külföldre is. Az egykori Jugoszlávia utódállamaiban, Romániában, de még Albániában is találkozni azokkal a kerítésekkel, melyeket Makón állítottak elő.

Munkatársunktól. K.