A 10. percben volt idő felkészülni a veszély elhárítására, mégis csődöt mondott a védelmünk: Kevin De Bruyne szabadrúgásból ívelt a kapunk elé, Romelu Lukaku és Toby Alderweireld is teljesen üresen érkezett a labdára, amelyet utóbbi fejelt be.

A második félidő egy Eden Hazard-lövéssel és Király-bravúrral kezdődött. Ekkor Gera Zoltán már nem volt a pályán, a szünetben ugyanis Elek Ákos váltotta.

Ezt követően a mi perceink következtek, bátor, lendületes játékot mutattunk be, többet birtokoltuk a labdát, amelyet a belgák sokszor arra rúgtak ki, amerre álltak. Ez nem tetszett Marc Wilmotsnak, csapata gyorsan össze is kapta magát. Hazard továbbra is kedvére ficánkolt a magyar játékosok között, Lang Ádám és Elek is csak sárga lap árán tudta megállítani.

Nálunk is akadtak azonban jó teljesítmények, Lovrencsics például bátran meghúzott egy megkerülős cselt is – amely sikerült is –, a két-három belga védővel birkózó Szalai jól játszotta meg a labdákat, és a beadásokra is jól érkezett. Helyzetekben sem volt hiány, Pintér megpattanó lövése után Courtois-nak kellett nagyot nyújtóznia, Juhász éles szögből leadott lövésénél már a belga kapus is csak szurkolni tudott azért, hogy a labda elkerülje a jobb alsó sarkot – jól szurkolt sajnos.

Szűk negyedórával a vége előtt három perc alatt eldőlt a mérkőzés. Előbb Hazard rúgatott gólt a csereként beálló Michy Batshuayival, majd villámgyors kontratámadás végén szép góllal tette fel a koronát a teljesítményére.

Bernd Storck mindent megpróbált, Nikolics Nemanja után Böde Dánielt is becserélte, ám így sem sikerült megszerezni a szépítő gólt, Yannick Ferreira Carrasco viszont a 91. percben megszerezte a negyedik belga találatot is.

Érvényesült tehát a papírforma, Belgium jutott be a negyeddöntőbe, azonban a magyar válogatott újra bizonyította, hogy nem véletlenül jutott ki az Európa-bajnokságra, az egyik nagy esélyessel szemben is élvezetes és sokáig nyílt mérkőzést játszott.

 

Forrás, kép: nemzetisport.hu