Komoly fejlődés-lélektani elemezésnek lehettek tanúi, akik még március végén ellátogattak a Somogyi-könyvtárban rendezett közönségtalálkozóra. A beszélgetésen ezúttal alkotói részről csak ketten tudtak részt venni: Hollós Gábor rendező és Pataki Ferenc. Ketten boncolgatták, mitől lehet és érdemes 2016-ban is elővenni a már-már csontig lerágott komédiát, miért állja meg helyét ma is a képmutató Tartuffe története a színházban?

Tartuffe a hinni akarás erejét használja fel mások ellen, de nem csak vallási értelemben. Kihasználja az emberi elvakultságot, Pataki Ferenc szerint mégsem biztos, hogy ő a darab legnagyobb erkölcsi bűnöse. “Elképzelhető, hogy ő egy állami gondoskodásban felnőtt fiú, aki alkalmi munkákból tengette magát, emiatt alakulhatott ki az, hogy ami neki nincs, azt másoktól elvegye” – vélekedett Pataki Ferenc, amikor a képmutató múltjáról kérdeztük. Példát is hozott. Szerinte Orgon és anyja nem akar tovább látni az orránál, mert bár tisztában vannak vele, hogy Tartuffe megbírhatatlan, bigottságuk nem enged felülkerekedni az igazságon.

Pataki szerint az olyan gátlástalan és pofátlan képmutatók mint Tartuffe, nem csak üzletszerű tulajdonságokkal rendelkeznek. “Lelkileg nagy utat járhatott be, az üzleten felül az emberek érzelmi világára apellál, hiszen ő ezekben a dolgokban is hiányt szenvedett, ezért meg akarja kapni azokat.”

A Tartuffe című komédiát a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában mutatják be április 15-én, 19 órakor. Főbb szerepekben: Tartuffe-Pataki Ferenc, Orgon-Pálfi Zoltán, Pernelle-né-Fekete Gizi, Elmira-Szabó Gabi, Cléante-Barnák László, Damis-Szívós László, Mariane-Tolnai Hella, Dorine-Gidró Katalin, Valér-Poroszlay Kristóf, Lojális úr-Ferencz Nándor.

Forrás: szegedma.hu