Bánki Dorottyának szülővárosában ez az első kiállítása, ami ennél személyesebb már nem is lehetett volna. Ahogy elmondta, testvére, Csabi halálakor fogalmazódott meg a gondolat, hogy Csabi születésnapjára egy kiállítást nyit meg a fiatal festő.

„Csabi a múzsám, a legjobban inspiráló múzsa, akivel valaha találkoztam. Egy éve készülnek a képeim, és a gyász a témakör, de oly módon feldolgozva, ahogyan Csabit ismertem. Hozzá kevertem a színeket, és az összes érzelmem benne van a festményekben: fájdalom, düh, tehetetlenség, szomorúság, bánat, de ugyanakkor felfelé kapcsolódva a spirituálishoz a fény is ott van minden képen, ami a fő erőm.” – fogalmazott a művész.

##audio:2659##

Minden egyes képet kiegészít egy Csabi-gondolat is:

Dorottya a tárlat megnyitásaként a következőképpen emlékezett Csabira: „Szívem mélyén tudom, hogy a szeretet túlnő az idő és a tér határain. Ma itt, holnap ott, de örökre emlékezetünkbe vésve.”

ÉR.