1991 februárjában jött létre a társaság, amely egy helyre tömörítette mindazokat, akik kutató szemmel figyelték környezetük történelmét, néprajzát, kultúráját. Tizenegyen voltak egykor, név szerint dr. Dömötör János, Farkas Ferenc, Herczeg Mihály, Kárász József, Kovács István, Kőszegfalvi Ferenc, dr. Kruzslicz István Gábor, Lőkös Imre, Makó Imre, Szenti Tibor és Szigeti János. Ma már mintegy negyven tagot számlál a társaság.

A csütörtöki rendezvény sem hagyta szó nélkül az alakulás pillanatait. Szenti Csilla, a Hódmezővásárhelyi Levéltár igazgatója, valamint Benkő László, a társaság elnöke is felelevenítette vázlatosan az indulás eseményeit.

Ezen túlmenően az alapító tagok közül Farkas Ferenc és Szigeti János is felidézték emlékeiket, akikkel Nagy Gyöngyi (ő maga is írt tanulmányt a kötetbe, mégpedig az első világháború vásárhelyi emlékezetének külterületi vonatkozásairól), a Szeremlei Társaság elnökhelyettese beszélgetett

A visszarévedés mellett azonban a közelmúlt kutatási eredményeit is a közönség elé tárták: a 2016-os évkönyv tanulmányait is bemutatták. Így például Presztóczki Zoltán levéltáros, a Szeremlei Társaság titkára Kamocsay Gáborról értekezett, akit a bolgárkertészet vásárhelyi meghonosítójaként ismerhetünk. Illetve tőle ered az ötlet, mely szerint a gyógyhatású Kakasszéki-tó mellé szanatóriumot kell építeni. Presztóczki elmondta, hogy ebben az írásában nem tárta fel a teljes Kamocsay-családfát, ez majd egy következő írás feladata lesz, amiből az is kiderül, hogy milyen kapcsolat van az Ivánt megalkotó Kamotsay István szobrász és Kamocsay Gábor között.

ÉR.